Egy hetet töltöttünk Thaiföldön, abból négy napot Bangkokban és hármat az északra eső Chiang Maiban. Oda vonattal mentünk. Bangkok ultramodern reptere (Helmut Jahn, német/amerikai építész) méltó a közel 10 milliós városhoz. Megérkezés után egy olyan buszra ültünk, ami a pályaudvarra vitt. Itt megvettem a vonatjegyeket.

 Bangkok, repülőtér:                                                             

Dolgunk végeztével taxiba ültünk, hogy a rezervált hotelünkbe menjünk.

Mutatom a fiatal sofőrnek a papírt, amire a címet előre felírtam. Bólintott és elindult. Észrevettem, hogy a taxi óra nem megy. Megkértem indítsa el. Hümmögött, hogy nagy a forgalom vagy valami, és csak nem akarta az órát bekapcsolni. Rámordultam, hogy ha nem indítja el, akkor kiszállunk és panaszt teszek. El is kezdtem az ülése hátuljára ragasztott taxi és vezető adatokat egy papírra írni, fenyegetésként. Ez hatott, elindította az órát és végre nyugodtan ülhettünk. Köztünk maradjon, gázos lett volna kiszállni. Nem éppen egy bizalomgerjesztő negyedben voltunk.

A Chao Phraya folyó Bangkok "Dunája" és az Arun Vat templom:


Húsz perc múlva megérkeztünk a hotelunkhoz. Illetve a kis zsákutcához, aminek végén a hotel volt, a Chao Phraya folyó partján. A taxis nem akart az utcánkba behajtani, azt mondta nehéz ott bent megfordulni. Erről a butik hotelról a New York Timesben olvastam. Jobban mondva a NYT a híres étterméről irt, de megemlítette, hogy van vagy 6 szobájuk is. A régi városban volt amit Rattanakisin negyednek hívnak a folyó mellett. Egész közel ahhoz a templomhoz (Wat Pho) ahol a híres óriás arany fekvő Buddha látható. 

Bejelentkezés és kipakolás után egy kis felfedező gyalog útra mentünk. Hotelunk egy folyóparti kereskedő ház átalakításának eredményeként született. Az első emeleten volt az étterem, egy nagy teraszon. Szuper volt a kilátás a forgalmas folyóra, ami durván Duna szélességű. A túloldalon egy gyönyörű buddhista templom volt, az Arun Wat. A hotelunk és az étterem erről kapta a nevét. A második emeleten volt egy divatos bár. Este a kilátás a fénybe árasztott templommal, a számtalan kivilágított séta és vacsorázó hajókkal, csodás látványt nyújtott. 

 ​Az arany Buddha: Az utcánk, egy kis echte thai utca volt. Ha rossznyelvű vagy sikátornak is nevezheted. Tele régi földszintes faházakkal, amik elölről nyitva voltak, a levegőt beengedendő, hogy a nagy hőségben legyen huzat. Ahogy sétáltál láttad hogyan élnek helybeliek. Aránylag tiszta volt minden. A főzés sokszor a ház előtt zajlott le, a járdán. Gondolom így kevesebb meleg és füst megy be az amúgy is rekkenő hőségben a lakótérbe. Ide kihozzák a háziállatokat is. Kis alul nyitott drót ketrecek alatt csipegetnek a tyúkok, külön a kakasok, a teknősbékák. Benézve látod, ahogy nagymama a díványon szunyókál, nagypapa valamit néz a TV-n, míg az unokák ki be rohangálnak. Kisétáltunk a fő utcára is, az tele volt helybeliekkel, olcsó étel árusokkal, kis éttermekkel és boltokkal. Nemsokára elértünk a hajóállomásra, ami előtt egy szabályos kis piac volt.  

A királyi palota kertjében:


Tudvalevő, hogy Bangkokban sok a vízi út. A Chao Phraya folyó és a csatornák miatt a város kicsit Velencére is emlékeztet. A folyó lenne a Grand Canal megfelelője. Ellentétben Velencével a vaporettók itt nagyon olcsók. Csak ne aggódj, szállj rá egyre. Visz ahova visz. Bámuld a kilátást, a nagyvárost, a hidakat, az érdekes építészetet és a rengeteg fura alakú templomot. Nem lehet megunni. Jön majd a kalauz, táskáját (tele aprópénzzel) tüntetően csörgetve jelzi, hogy aki még nem fizetett, fizessen. Potom pénzért utazhatsz, amíg kedved tartja. A hajó sok helyen megáll.  A dokkolásban segítő személyzet vad sípolással kommunikál egymással. Szállj ki akárhol, ha érdekes sétáljál egy kicsit, ha nem hát szállj fel a következő hajóra, vagy indulj vissza mást felfedezendő. 

Utca étterem:

A vaporettókon kívül van más közlekedési mód is. A magas vasút (Sky Train) egy lábakon álló “földfeletti”. Guszta utazni rajta és légkondicionált. Van földalatti is. Felejtsd el a taxikat, mert állandó forgalom dugókba fogsz ütközni. De nagyon ajánlom a motorbiciklis taxikat, amit tuk-tuknak hívnak. Mi este béreltünk egyet. Mondtuk vigyen el minket a kínai városrészbe, ahol vacsorázni akartunk. Megegyeztünk az árban. Beültünk. Kapaszkodni kell, mert a tuk-tukosok vadul hajtanak, a forgalomba ki be cikáznak. Határozottan a Vidám Parki járatokra emlékeztet, szóval kár majrézni, inkább élvezzed.

Bangkok éjszaka:

A kínai negyed nappal egy nagy piac, estére egy része olcsó kajáló negyeddé válik. Több száz helyen lehet enni. Tele van helybeliekkel és turistákkal. A hosszú asztalok sokszor az utcák közepén vannak, a kuncsaftok egymás mellett ülnek és esznek. Szokás szerint a helybeliek whisky-t hoznak magukkal és az asztal alulról nagyokat slukkolnak. Nem csoda, hogy a hangulat emelkedett. Mi sört rendeltünk. Körülnéztünk mit esznek a szomszédságunkban és mutattuk a pincérnek, amit akarunk. Van angol menü is mindenütt.

Evés után béreltünk egy másik tuk-tukot. Megmagyaráztuk, hogy meg akarjuk nézni a piros lámpás negyedet. Nem szálltunk ki pedig nagyon érdekes. Utána mondtuk vigyen haza. A késő esti utcákon már alig volt forgalom. A vezető teljes sebességgel hajtott a fákkal szegélyezett széles sugárutakon. A fülledt nyári levegő felborzolta hajamat. És a sötét, misztikus, távol keleti város lassan belopta magát a szívembe.

PS

Kattints ide, mellékelek egy 10 perces ízelítő videót Bangkokról.