Tizenéves koromban, a 60 - as években, emlékszem, valaki egy nyitott piros Skoda Felíciát hajtott naponta egy meghatározott időben a Malinovszkíj fasoron (ma Szilágyi Erzsébet fasor). Az arra járók nagy áhítatára. Állítólag festőművész volt. Úgyszintén Tabányinak, egy akkor népszerű tánc zenekar énekes/harmónikás vezetőjének is volt egy sportkocsija. Egy fehér sport Merci! Itt-ott látható volt, parkolva, ő maga a kávéházban egy csinibabával. Volt akkoriban parkoló hely bőven, csinibaba is, ha ilyen kocsival jártál.

Skoda Felicia:

Akkoriban a legtöbb ember, köztük jómagam, álmodni sem mert autó vásárlásról, nemhogy sportkocsiról. Úgy két évente egy Amerikában élő rokon meglátogatott minket. Szokása volt, hogy egy új VW-t vett Frankfurtban, azzal járt európai utazása alkalmával, aztán átvitte Amerikába. Mivel a jogsit megszereztem, ezt tudtam vezetni Budapesten, mint ingyenes sofőrje, mert az illető látta sóvárgásomat, és jó szívű volt. 

 Alfa Romeo, cockpit:

Így, és későbbi autóstoppolásaim alatt amikor sokban ültem, megszerettem a VW-t és azt vettünk sokáig, itt Kanadában, új hazánkban. Utána jöttek más praktikus autók, Hondák és Toyoták. Csak most legutóbb vettünk egy drágább kocsit, egy Volvot. Van ereje is bőven, 300 lóerő, de posztom tárgya, a sport kocsi, az más. 

Sportkocsit hajtani csak ritkán volt alkalmam. Az elsőre emlékszem, egy Alfa Rómeó Spider volt, a 70-es évek elején. Akkoriban barátkoztunk egy gyerektelen Romániából származó mérnök házaspárral. A férfi vett egy új Alfát. Ezzel jöttek egyszer vacsora meghívásra hozzánk, és még evés előtt felajánlotta, akarom-e vezetni? Hát hogyne akartam! Mellém ült, én meg kezdtem vezetni, úgy mint a VW-t. Különösebben nem voltam elragadtatva, ámbátor nyár volt és a tető le volt eresztve, ami kool. Rövidesen megbök a román, aszongya, pörgessem már fel a motort. OK, addig nem akartam, mert talán félti az új kocsiját? Szóval kezdtem 2000 helyett 4000-nél váltani. Csodák csodájára az autó életre kelt. A precíziós kormány, a rugók, a motor ereje/hangja mind megjött, ami azelőtt nem volt érzékelhető. Az olasz vitalitás ordított a kocsiról, és a kis út, ami unalmasnak indult, nagy élmény lett. 

Fiam Porsche 911-je:

Hosszú évek teltek, nagyobbik fiam, hogy hogysem sportkocsi kedvelő lett. Egy BMW M3-al kezdődött, amit újonnan vett. Mesélte, hogy egy vasárnap, amikor még morfondírozott megvegye-e az M3-t, vagy sem, BMW kiküldött a lakására valakit egy M3-vel. Mint kiderült egy ex autó versenyzőt. Azt mondta neki, hogy el akarja vinni egy kis túrára “kocsikázni”. Elhajtottak Newark egy (vasárnap) elhagyatott ipari negyedébe, és a kiküldött vezető, mesélte a fiam, “ bemutatta” mire képes ez a kocsi.  150–re gyorsított egy utca blokkon, 80-al vette a kanyart, fiam az életéért aggódott. De volt eredmény, a kocsit megvette. 

A Porsche 911 fékje. Fenomenális: 

Ezután két évre rá vett egy használt (négy éves) Porsche 911 Turbót. Az M3 eladásra került, mondtam neki, megveszem. De mielőtt nyélbe ütöttük volna az üzletet, eladta valakinek ott New Jerseyben. Kanadaiaknak körülményes használt kocsit venni az USA-ból, a procedúra nagyon bürokratikus, de azért sajnáltam. Fiam Kaliforniába költözött, és ott később lett egy második autója is, egy KIA. De azt hamar megunta, leváltotta egy másik sportkocsival. Megint vett egy BMW M3-t, ezúttal egy használtat, de leengedhető tetővel.

A Volvo S60, T6 kocsi műszerfala:

 

A Porsche biztosítója nem engedte, hogy azt más mint ő vezesse. Kivitt minket többször is a Porschével. Ugyan van hátul is ülés, az nagyon kényelmetlen, oda csak egy kisgyerek fér be. Fekete kocsi, kívül belül. Csak a keramikus fékek sárgák, és a biztonsági öv. Az narancs színű. Irtó kool. A kerekek agresszívan szélesek. A csomagtartó nagyon kicsi. Ahogy benn ülsz, az érzés más mint egy normál autóban. 500 lovacska kis hangot ad. A kocsi pár másodperc alatt képes 100 km/órára felgyorsulni, az érzés hasonló ahhoz amit egy felszállásra startoló repülőgépen tapasztalsz.

Na de a BMW M3 is nevezetes kocsi. Ez az, amit fiam egy karácsonyi látogatásunkkor nekünk kölcsön adott. Egy kis Csendes Óceán menti túránkra mentünk feleségemmel. Szintén fekete, 2006-ban gyártották, volt benne már vagy 100 ezer kilométer.... és.... 333 lóerő. Automata volt. Ezen kocsik automatája, (a Porsche is automata volt), a DCT dupla kuplungos szisztéma. Nem hidraulikus mint a legtöbb automata sebváltó. Ugyanaz a szisztéma mint a GP verseny autókban. A sebváltó csak egy joystick, elektromosan közvetíti milyen módon akarod hajtani, és a váltás valahol történik. Automatikusan, ha úgy állítod be, vagy a kormánynál levő két billentyű pöccintésére, ha félautomatikusra állítottad. Kuplungozni nem kell. Ha félautomatikusan hülyeséget csinálsz, pl. hatosból 2-be akarsz leváltani, hát nem csinálja, felül ír téged, mert a motort védi. 

 A Csendes Oceán partján, fiam BMW M3-jével:

Az M3 vezetése nagy élmény volt. Hallod a motor zúgását. Erejét nem tartja titokban, a váltások 4000 körül történnek. Érzed hogy a kocsi tapad az úthoz. Köszönhető ez a széles és sebességprofilos autógumiknak, a kemény rugózásnak, a csillapítás minőségének, és azok beállításának. A hátsó kerekek úgy a Porschén mint az M3-n még szélesebbek mint elől levőek. Míg túl gyorsan hajtani nem ajánlatos, mert a rendőrök elkaphatnak és a büntetés komoly, a kanyarokban hajthatsz jóval gyorsabban mint az ajánlott, és a kocsi, mintha nem is lenne kanyar, nem dől sehova. Az ülésedbe ragadsz, az élvezet nem megvetendő. Állítólag, ha túl gyorsan mégy egy kanyarba és a kicsúszás veszélye fenn áll, a stabilitás kontroll átveszi az irányítást és a fékek és a gáz úgy lesz irányítva, hogy nem csúszhatsz ki. 

Ugyan ezt én nem próbáltam ki.