Otthon, az 50-es években volt egy rádiónk, a fehérvári vadász tölténygyár készítette. Volt három nyomógomb rajta, hosszú/közép és rövid hullám. Szüleim mindig komoly zenét hallgattak és nekem nem igen volt ebbe beleszólásom. De a mellettünk lakó unokatestvéremnek, akinek tudnivaló a férje főkönyvelő volt, volt lemezjátszójuk jó lemezekkel. Ima Sumak, a gitáros Les Paul és Mary Ford köztük voltak, úgyszintén Louis Armstrong és így tovább. A Rózsavölgyinél vették. Sokszor átmehettem hallgatni, unokatesóm még néha kis vermutot is adott, el ne mondjátok senkinek.
Szüleim mindent megtettek, hogy a komoly zenét megkedveltessék velem, anyám olykor elvitt könnyebb operákba, kevés sikerrel.
Ugyan valamit hathatott, mert már akkor kedvenc műsorom a “Szív küldi szívnek szívesen” program volt, ami ugyan minden nap volt de (azt hiszem) a pénteki programja komoly zenére volt specializálva. Ezeket már a magam csinálta detektoros rádión hallgattam, fülhallgatón. Itt sokszor játszották kedvencemet, a Bánk Bánból való áriát, “Hazám, hazám, te mindenem…” Bele is borzongtam.
Aztán jött a tini kor. Mint mások is, vad rock and roll imádó lettem. Az 50-es évek végén a R & R még új volt. Ma is emlékszem, amikor egy nyáron, Balatonföldváron sétálván, az egyik üdülőből (magnóról) a Red River Rock-t először meghallottam. Óriási hatása volt rám, a híres Johnny and the Hurricanes banda játszotta. Ah, a sípok a gitár, a vonatszerű üteme a doboknak….
Teltek múltak az idők, már egyetemre jártam, amikor egy szombat este a barátommal céltalanul bolyongtunk, unatkoztunk. Valahogy a Károlyi Kerthez értünk ahol a Magyar Filharmóniának voltak abban az időben nyári szabadtéri előadásai. Éppen szünet volt, és elhatároztuk, hogy belógunk. Vártunk, amíg majdnem mindenki visszaült, lám voltak üres helyek. Elől, a legjobbak. Uzsgyi, besétáltunk és leültünk. Nem volt jegyellenőrzés a szünet miatt. Kialudtak a fények, jött a karmester. Nem volt messzebb, mint 4 méter. Mindenki rendesen volt felöltözve, rajtunk kívűl....csend. És elkezdődött a zene, talán egy Csajkovszkij szimfónia. Nagy hatással volt rám. Ott és akkor (amit szüleim nem tudtak elérni) megszerettem a klasszikus zenét.
Egy életre.
Utolsó kommentek