Ott ültem az ablak mellett. Este 6 fele. Ahonnan jöttünk még csak délután 3 volt. Vagy öt órán át repültünk San Franciscóból.

Chicagó éjszaka:

December 30.-a volt, egy felhőtlen este. Nem havazott, minden rendben volt hál istennek. Ablakom mellől tisztán láttam a nagyvárost. Gépünk, United Airline 636, éppen Chicagóba kezdett leereszkedni. Ott egy kisebb gépre kellett átszállnunk, ami Ottawába fog vinni, egy óra múlva. Az az út még két óra és haza érünk

 Chicago, a Michigan tó, éjszaka:

Egyre közelebb lett a város. Imponáló volt a sok utcalámpa, tisztán látni lehetett a behemót város hálózatos utcáit, a házak- és az autók fényeit. A fő utcák világosabbak. Lám ott egy bevásárló központ lehet. Most a gép a tó felé kifordul, ott minden sötét, ugyan volt egypár fény, gondolom hajók. A gép élesen bedőlt, fordult vissza. Látod a belváros felhőkarcolóit, a repteret messziről, ahova le fogunk szállni.

United Airlines, tájékoztató:

Szíjazd be magadat - mondják - vissza az üléseddel. Nézek ki az ablakon, már a fákat is látni. Kis rázkódás, touch down. Felbőg a motor, ellen áramot ad, hogy jobban lassuljon. Nagy reptereken, mint O’Hare, 10 percig is eltart, amíg a megfelelő helyre eltaxizol és kiszállhatsz. Közben látod a sötét égen, ahogyan a többi landolni készülő gép egymás mögött a levegőben felsorakozik. Mindegyik egy kis közeledő fénypont. A landolás párhuzamosan történik, két gép egymás mellett, így többet tudnak fogadni (és indítani). Több kifutópálya is van, csúcsforgalomban kb. minden 14 másodpercben leszáll egy gép. Felszállás hasonló gyakran.

 Chicago O'Hare:

Kiszállás után gyaloglás, míg a nagy elektromos táblán megkerestük honnan indul az Ottawába menő gép. Az E szárnyba kellet átgyalogolni. Volt idő, de sörre vagy enni, nem. Chicago O’Hare az egyik kedvenc repülőterem, nemrég még renoválták is. Csak megyünk a kivilágított széles hosszú, kanyargó épületben, tökéletes tisztaság. Jobbra, balra várótermek, gyorséttermek, bárok, üzletek, WC-k, információs asztalok. Tele emberekkel, gyerekes családokkal, utazó katonákkal. Úgy tűnik, az egész világ utazik. De üzletember nem igen volt, az ünnepek miatt. Végre megtaláltuk az E szárnyat, ahonnan Kanadába indulnak a gépek. Itt nincsen se vám se útlevél ellenőrzés, majd az lesz ott, ahol megérkeztél. De van vámmentes bolt, vettem is egy palack konyakot. Fele áron, mint Kanadában. Fizetsz, a gépbe belépéskor kapod kézbe.

 Légifelvétel, Chicago O'Hare:

* * *

Gyerekkoromban egypárszor ismerősök elvittek az évente egyszeri „Repülőnapra”. Ha jól emlékszem a Mátyásföldi reptéren tartották, máskor a Budaörsin. Láttam „lököst” is, ruszki léglökésest. Akkoriban a hangsebességen túl szabad volt repülni…jött-ment a gép…huss…és utána jött a hang!

Már két éve a Vegytervben dolgoztam, a Lajossal voltunk Debrecenben kiszálláson és már nem emlékszem mi okból kifolyólag, de repülővel jöttünk haza Budapestre. Szóval akkor és ott elvesztettem az ártatlanságomat. Repültem!

  CP Air, kanadai járat, ma már nem létezik:

Ezután nem kellett sokáig várni, mert egy nagy elhatározás eredményeként, elmentünk Magyarországról, és 5 hónappal ezután, feleségemmel Rómában beszálltuk egy fényes Canadian Pacific (CP Air) gépbe. 1969 októberében. Irány Montreal, majd Toronto. Új ruhákban voltunk, új élet elé néztünk. Az út jó benyomást keltett bennem. Egyenruhás stewardeszek. Akkoriban még volt menü, három választékkal. Italok ingyen. És életemben először, ettem brokkolit. Nem vicc, az volt az egyik garnírung.

 Egy reptéri club, gyakori repülőknek: Telt múlt az idő, és úgy történt, hogy állásommal kapcsolatosan sokat kellett utaznom. „Gyakori repülő” lett belőlem. Eleinte csak a tartományban utaztam Torontóból (Ontario, óriási terület), ahol akkoriban cégünk vidéki kórházakat épített. Majd állást változtattam és az új cég egész Kanada területén dolgozott. Minden két héten, 3 napra elrepültem.

Ilyen embereknek a repülőtárság kedvezményeket ad. Azért hogy ne már más társasággal repüljél. A reptereken van külön hely, a klub, ahol a magadfajta frequent flyer  visszavonulhat. Megpihenhetsz gépedre váróban. Ingyen étel-ital, és újságok vannak itt, néhányban még le is zuhanyozhatsz. Elsőként szállhatsz be a gépbe. Az utjaid után pontokat adnak, amiket ingyen magán utakra be tudsz váltani. És persze ha van hely az első osztályon, olykor megjutalmazhatnak, és ott utazhatsz. Ott francia pezsgőt mérnek. A koszt is jobb.

Szovjet léglökéses gép az 50-es évekből:

Jól hangzik, de az ilyen munka fárasztó. És sokat vagy a családodtól távol. Télen, de máskor is előfordulhat, sok a késés. Vagy ami rosszabb, nem repülnek, műszaki ok miatt vagy mit tudom én miért. Ott kell valami hotelben aludni, reggel korán kelni, remélni, hogy aznap elszabadulsz. 

Mindez elmúlt, nyugdíjba mentem. Maradt az évi egyszer-kétszeri utazásaink, ami itt nem nagy szám. A „gyakori repülő”-nek járó kiváltságokat elvesztettem. Beszállásnál és másutt, várom a soromat.