2012-ben Kubában töltöttünk tíz napot. Obama nem régi látogatásának alkalmából felújítottam az akkor fogalmazott posztjaimat. Ez egyike azoknak.

Havanna, üttörők:

Nejem szeret hidegből meleg helyre menni az utóbbi időkben, szóval "feláldoztam" magamat. Én inkább síelni mentem volna. Tíz napra mentünk, ebből ötöt Havannában, a többit egy bérelt kocsival Trinidadban, Cienfuegosban (vidéki városok) és Varaderóban, ismert nyaralóhely, töltöttük.

Havanna híres tengerparti sétánya, a Malecon:

Megérkezvén olyan az érzése az embernek mintha a 60-as évek elejébe repült volna vissza. Kubában minden állami tulajdonban van, kivétel néhány gebines étterem és egypáran megbulizták, hogy szobát adhatnak ki, turistáknak. Olvastam (horribile diktum) újabban lehetőség van, hogy kubaiak házukat, lakásukat megvegyék az államtól.

Havanna, artdeco épület, romokban:

Az az érzésed, mintha Castro jövetelével, de feltétlenül a szovjetek lelépésével, a pénz, ami az épületek, utak karbantartása kellett volna, "felszáradt", és ennyi idő múlva az állapotok katasztrofálissá váltak: düledező életveszélyes bérházak, utak tele lyukakkal.

Havanna, kilátás a hotel szobánkból:

Pedig Havanna jobb időket látott. Rengeteg nívós épület van, sok klasszicista stílusban, míg a kertvárosokban, például Miramar-ban, artdeco stílusban épült.
Kocsit vezetni nagy kaland. Az utcanevek, Havanna belső "régi városa" kivételével, nincsenek jelezve... az országutak jelzése hol van, de legtöbbször nincsen. Sebaj, van millió autóstoppos, akik segítenek, csak kell vigyázni, mert többször sumákolnak, és légkondicionált kocsiban szeretnének utazni...az ő úti céljukhoz, nem oda ahova te igyekszel.

Szivarozom. Kubai szivar, Kubában, a dohányföldeken, Vinales mellett:

Hogy pozitívumot is írjak, a bűnözés aránya alacsony, az emberek egy elemi színvonalon el vannak látva és ingyenes az egészségügy és az oktatás. Van jegyrendszer, senki sem éhezik, de persze az egy személyre eső havi húsadag kb. annyi lehet, amennyit egy észak amerikai egy hétvégen megeszik. Az országban két valuta van: a peso és a "konvertibilis peso" Ez az utóbbi az igazi pénz. Ezzel az összes "luxus" dolgokat elméletileg meg lehet venni. Olyan boltokban, mint MO-on annakidején az IKKA volt. De persze ezeket a valuta boltokat is az állam látja el, gondolom állami terv szerint. Egy szó, mint száz mikor ott jártunk éppen nagy hiány volt szappanban, nem beszélve hogy bébi pipere dolgokat és női illatszereket, na meg sampót nem lehetett egész Kubában kapni.

Trinidad (Cuba) egy kis utca:

Trinidad kb. 300 km-re van Havannától nyugatra és egy UNESCO World Heritage város. A kanyargós, macskaköves utcák nagyon bájosak. Itt három éjszakát töltöttünk. A város legjobb (és egyetlen) hoteljában volt rezervációnk. A spanyolok építették (Iberostár)... luxus nívón van, csak 34 szoba és szezonban nehéz bejutni. Egy éjszaka itt annyiba kerül, mint a kubaiak 3/4 évi átlag fizetése...a kubaiak kb. 30 dollárt keresnek havonta.

Trinidad, hotelünk, a főtéren:

Itt megjegyzem, hogy Visa-t akkor még sehol nem fogadtak el, szóval, ha a hotelednek nincsen széfje, az összes pénzedet magadnál kellett hogy tartsad, ami egy óriási összeg kubai szemmel nézve. Én mindig több zsebben tartottam, hogy fizetéskor a pénz előszedése és a mennyisége szív attakot (és más maliciózus gondolatot) ne keltsen a pincérekben.

Cienfuegos, Városháza:

Trinidadban első este, étterembe menés előtt, beültünk egy ehte kubai kocsmába. Rendeltünk egy mojito-t. Szombat volt, a bejzli tele kubaiakkal. Alsóingben söröztek, imádnak traccsolni. Mivel már nem volt több hely, egy öreg nénike megkérte, hogy hadd üljön a mi asztalunkhoz. (Engedély megadva). Pénz spórolás céljából hozta saját piáját (OK volt a kocsmárossal, a nénit mindenki ismerte és állami volt a kocsma). Egyik kezében egy félig tele fehér rumos üveg volt, a másikban egy kubai kóla konzerv. Coca Colát nem árulnak. Jól eltársalogtunk...kézzel-lábbal...mert mi nem beszélünk spanyolul és ő nem tudott angolul.

A tengerpart, Varadero:

Az utolsó két éjszakát Varaderóban töltöttük, egy „all inclusive” komplexumban, ami egyike volt az itt levő számtalan üdülőhelyeknek. A turisták 99%-az az ilyen fajta utazást választja, minden étel-ital benne van. Általában egy hétre jönnek, és garantáltan kapnak egy hét nyarat, ami jól esik a kanadai/európai tél helyett. Kubából persze nem sokat látnak, ugyan vannak egy napos buszos utak. Már reggel 9-töl vehetnek tripla rumot a feketekávéjukhoz, és a büféken pocijukat egész nap töltögethetik. Nekünk az a másfél nap elég volt ebböl...tagadhatatlan a tenger szép.

Valahol Havannában:

Szóval jól éreztük magunkat Kubában. Gondolom, és remélem, hogy az amerikai embargó megszűnésével és a Castrók elöregedésével változások lesznek.

Miramar, gebines étterem:

Ha a bűbájos kommunista Kubát akarod látni, próbálj ide elmenni minél hamarább. Az az érzésem, hogy az amerikai kibékülés eredménye nagy változás lesz, és talán tíz év múlva, nem fog különbözni más Karib tengeri szigettől. Ami persze kár lenne.

Havanna, buszmegálló: