beginning

Jó páran szeretünk ételekről írni, itt a ReBloggon. Én rendesen ezek közé tartozom. Tévedhetek, de ha jól emlékszem eddig még senki sem tárgyalta meg a címbeli - a szakértők szerint egyik legfontosabb étkezést – a reggelit.

Török reggeli:

Nem is olyan régen volt egy nagy cikk a reggeliről a New York Timesben. (Kattints a színes betűsre, ha az eredeti angolul írt cikket el akarod olvasni). Tudjuk, főleg gyerekeknek, de nekünk is a reggeli egy nagyon fontos étkezés. A cikk hét ország gyerekeinek reggelijét mutatta be. Japán, Törökország, Franciaország, Malawi (Afrika), Izland, Holland és Brazil szerepelt. Szavazás is volt utána, az olvasók szerint a török reggeli nyerte el az első helyet! Ki hitte volna? Ez a cikk adta az ötletet posztom írásához. A képek egy részét onnan másoltam ide.

Török kisleány reggelizik:

Tipikusan sok beszámolómat gyerekkori élményemmel kezdem. De itt/most be kell vallanom, hogy mi mit szoktunk reggelizni otthon, akkoriban, arra nem emlékszem. Talán teát vagy cikória tejes kávét, lekváros zsömlével, de biz Isten nem emlékszem. A vaj, friss tojás, túl drága volt az 50-es években. A babkávé vagy kakaó dettó. Narancs vagy más lé MO.-on akkor még nem létezett. Volt valami Ovomaltin szerű dolog, amit nem szerettem. Az aludttej akkoriban reggelire még nem volt divat, se a gyümölcs, sem a zabpehely és hasonlóak. Később gimnazista koromban szerintem tejet ittam zsömlével, és akkoriban jött be a „kis rongyos”, azaz a croissant

Japán reggeli:

Arra is emlékszem, hogy elemi iskolában egy ideig lehetett passztőr tejre befizetni. Vagy ingyen lett volna? Mindenesetre emlékszem a kis 1/4 literes csini üvegekre, amik papír koronggal voltak lezárva. Ezen a korongon lyukat fúrtál, hogy szalmaszállal a tejet megihassad.

  Japán fiú reggelijénél:

Első külföldi utam, 18 éves voltam, egy meghívásos lengyel út volt. Első reggel Poznanban, a meghívó diákom édesanyja valószínűleg a kedvemért, csodás reggelit produkált. Volt ott kemény tojás, szalonna, füstölt angolna, felvágottak, sajtok, paradicsom-paprika. Nekem a lengyel konyhát senki se szidja.

Reggeli Malawi-ban:

Utazásaim alatt sokféle reggelit ettem. Tisztában vagyok, hogy amit egy hotelban adnak az nem feltétlenül az, amit a polgárok hétköznap reggel maguk elé tesznek. Ettől eltekintve, rájöttem, hogy bár az angol konyha gyakran csapnivaló, a reggelijükben nekem kedvem telik. Nagy a trakta. Van sült kolbász, szalonna, téli babfőzelék, sült krumpli, tükörtojás, sült paradicsom. Biztos, hogy valamit kihagytam. Ha mindezt megeszed, majdhogy átugorhatod az ebédet, annyira jól laksz.

Gyerekek Malawiban reggelinél:

Franciaországban és Olaszban, a friss kávé és a szigorúan aznap reggel sütött croissant, kis vaj és dzsem, se kutya. Annyira meg nem tölt, de a minőség az ott van. A mexikóiak, németek és az osztrákok is nagyszerű reggelit képesek felszolgálni. A skandináv országokban járván, reggelijüket megszerettem. Van halikra krém is és a kenyerük, amolyan maceszszerű, nagyon jó.

Brazil reggeli:

A világon a legjobb reggelit a Fertőtó mellett, az osztrák oldalon, egy penzióban ettem. Rust nevű városkában. Valami fenomenális volt. A minőségi házi szalámik, kolbászok, szalonnák sokasága, a házi lekvárok, a tészták, a friss péksütemények, mind a legjobb minőség volt. Ez igen. A fenébe a diétával!

Izlandi kisleány:

A második legjobb reggeliket Brazilban kaptuk. Egyiket Rio de Janeiróban, a másikat Paraty-ban. Az egzotikus gyümölcsök és a felvágottak amolyan trópusi osztrák reggelire emlékeztettek. Japánban pedig, hál Istennek, csak egy helyen volt a reggeli a hotel árába belefoglalva. Itt vagy 20 különböző tálkát tesznek eléd. Köztük mindenféle hal, hínár, tojás, tészta és savanyúság. És miso leves. Nagyon jó. Én mind megettem. Talán nem kellet volna, túl sok, de egyszer élünk.

Holland reggeli:

Nem szabad megfelejtkezni a kínai éttermekben néha kapható „dim sum”-ról sem. Dim sum-ot a kínaiak (Kanton tartományban) villás reggelire és ebédre eszik, vacsorára sosem. Észak Amerikában ebédre szolgálják. A hagyományos dim sum étteremben nagy közös kerek asztalnál ülsz sokadmagaddal és a kiszolgálók ezek között kocsikat tolnak.

Francia kisleány reggelizik:

 A kocsikon kis szalma kosarakban, vagy edényekben, jönnek a frissen készült jó falatok. Megkéred a kiszolgálót, hogy emelje fel, mutassa mi ez-az? Ha tetszik, hát eléd teszi. Gőzölt, tésztába burkolt, vagy rétestésztába tekert és olajban sült finom falatok. Jól nézd meg, mi van a kosárkában. Én egyszer hibáztam, csirkelábat kaptam. Nem szeretem, túl porcogós. De sebaj, a szomszédom, aki történetesen egy apáca volt, egy idegen, simán megette.

Készül a dim sum:

Magyarországon, sok helyen, a hotelokban, divatba jött a svédasztalos reggeli. Bevallom, hacsak nem elsőrangú, én nem szeretem. Inkább megyek egy presszóba és olaszosan reggelizünk.

Dim sum:

Szóval most pár szót az észak amerikai reggeliről. Amíg dolgoztam, kora reggel egy kapucsínót ittam (van olasz masinánk) és egy összevágott banánt, tejjel. Most, hogy nyugdíjas vagyok, később kelek és e mellett sokszor egy lágy tojást is eszem, pirítóssal, vajjal, lekvárral. Szombat-vasárnap, van szalonnás tükörtojás is a lágy tojás helyett.

Tessék, itt a teljes brit reggeli. Hogy mi az a fekete? Véreshurka:

Befejezem az itteni, vasárnap éttermi (villás) reggeli leírásával, amit „brunch”-nak hívnak. A szokás már régóta itt van, de egyre inkább divatba jön. Éttermekben vasárnap ebéd általában nincsen, helyette van kb. 10-11 órai kezdettel, brunch. Az ötlet az, hogy szombaton buliztál, vasárnap sokáig aludtál, gyenge vagy egy jó reggeli elkészítéséhez, amire persze vágysz. Avagy a templomból jössz.

Dim sum, fehérrépa "torta":

Egy brunch sokszor, de nem mindig, svéd asztalszerű. Rossz nyelvek szerint, ami megmaradt azon a héten azt kiteszik a nagy asztalra. Koktélokkal illik kezdeni. Mi a véleményed? Rendelj egy Mimózát (pezsgő és friss narancslé) vagy egy Bellinit, (őszibarack lé és pezsgő). Nem rossz? Persze vannak mások is, trópusi gyümölcsökből. Próbáld ki őket!

Kedvenc brunch koktél, a Bellini, öszibarack lé pezsgővel:

Ha még másnapos vagy, hát rendelj egy Bloody Mary-t. A brunch kelléke, de nem muszáj, valami jó tojás étel. Pl. tojás Benedict (buggyantott tojás hollandi szósszal).

Ide teszek egy linket egy helyről ahova Oaklandban (San Francisco mellet) élő fiammal megyünk amikor őt meglátogatjuk. Nagyszerű a brunch-uk. Nem svéd asztalos, a menüből rendelsz és hihetetlen jók a koktélok.

Ez az út a legismertebb bicikli túrák közé tartozik. A folytatása is létezik, Bécs Budapest, de az úgy tudom nem végig a Dunát követi

Pár évvel ezelőtt feleségem és én megtettük, bérelt biciklivel. Az utóbbi időkben megszerettük a kissé aktívabb vakációkat, és ha csak lehet kirándulásokat, ez esetben a biciklitúrát, próbálok nyaralásainkba beleszőni. Ez a bicikli út egy hetet vesz igénybe.

Ha útközben megéhezel, itt egy kínálat a jó osztrák konyha ajánlatai közöl:

Kanadából Münchenbe reggel érkeztünk és rögvest a reptér vasútállomásához mentünk ahonnan vonatot lehet kapni Passauba. Az út kb. másfél óra. Passauban az állomáson várt a biciklikölcsönző embere, és elvitt hotelunkhoz. Elmagyarázta az utat, átadta a térképeket és a lefoglalt hotelek listáját. Ott hagyta telefon számát, ha bajba kerülünk, pl. a bringát meg kell javítani, plusz egy mobil telefont számunkra. A biciklik, erős, nehéz, kontrás, 5 sebességes bringák voltak. Több sebességre nincs szükség, az út jobbára lapos, követi a Dunát. A kontrás fék kicsit szokatlan volt.

Az útvonal térképe: 

Kétféle túra áll rendelkezésre. Az egyik csoportos. Ezek meghatározott időkben indulnak. Van vezető és kb. 10 résztvevő. A másik, amire mi mentünk „ön igazgatású”, azaz ellátnak a biciklivel, és hotel vagy B and B rezervációkkal, és a megbeszélt időben megjelensz, átveszed tőlük a bicikliket és indulhatsz. Egyedül (vagy a társaddal) fogsz biciklizni. Mindkét esetben a kölcsönző embere a bőröndjeidet naponta elviszi a lefoglalt hotelhez, tehát nagyon kevés cuccot kell magaddal vinni, miközben biciklizel. Ez nagy segítség.

Passau szép város:

Magyaroknak Passau nem nagy távolság és szerintem ezt a bicikli túrát jóval könnyebben és olcsóbban meg lehet csinálni, minden külső segítség nélkül. Ez esetben vonattal mennék, Passauba, olyan vonaton ahol biciklit lehet vinni. A szobákat előre le lehet foglalni, de májusban biztos, hogy a helyszíni turista irodák is segítenek, foglalás nélkül.

 Passau, át a Dunán az út kezdetéhez:

Az út jó része dedikált bicikli út, ugyan egypárszor, főként a városokban, néha találkozol gépkocsi forgalommal. A Duna mindkét oldalán van bicikli út, de néha karbantartás, vagy a látnivalók miatt át kell menni a másik oldalra. Ezt legtöbbször hidakon, néha vízierőművek felett, és kétszer komp segítségével csináltuk. A teljes út 340 kilométer.

Ha netán valaki elfárad, a legtöbbször lehet vonattal is menni az aznapi célvárosig, és sokszor még a Dunán hajóval is.

xxx

A következőkben röviden beszámolok a látnivalókról:

Passauban érdemes egy napot eltölteni. Emlékszem, kiskoromban, az ötvenes években, Duna vízállásának hosszú adatait, mindig dél fele, az egyik rádió-adón hosszasan sorolták. Passaunál kezdték.

 Első végcél, a Donau Schlingen:

Passau a kereszténység fontos bástyája volt. Már az 5.-ik században egy monostor létesült itt. Szent István özvegye, Gizella, ide vonult vissza István halála után. Egy zárda főnöknőjeként élte élete hátralevő részét.

 Az út kezdete:

Régi szép város. Két másik folyó, az Inn és az Ilz itt torkollik a Dunába. Van sok templom, jó éttermek/cukrászdák. Másnap, fel a bringákra, át Passau-n a Duna bal oldalára és irány Bécs! A Donau Schlingen, Schlögen-nél, az első állomás. Kb. 35 km, így ez a legrövidebb szakasz. A másik parton van, így a hotelünk egy kis komppal vitt át. Nevezetes és festői hely, mert itt Duna egy komoly S kanyart csinál. Nincs más, mint erdők és a hotel. A hotel udvara tele volt leparkolt biciklikkel. Nekem még volt energiám és a közeli erdős dombot megmásztam, és fényképeztem.

 Első napi látványosság, vár a Duna mentén:

Másnap kicsit többet kellett bringázni, mert célunk az 53 kilométerre levő Linz volt. Az út megint látványos, a Duna partja mindkét oldalon hegyes, a folyó mellett kis idilli faluk. Elmész egy erőmű mellett is. Feleségem Linzbe érvén kissé elfáradt és egy trükkös bicikli aluljáró lejtőjénél elesett. Említettem, a kontrás fék nekünk szokatlan. Térdét megkarcolta, a bringa villája elgörbült. De becsületére legyen mondva, lelkesedése nem hűlt le. Csupán innentől kezdve a lejtőkön lefele nagyon lassan ment.

 Grein városka:

A sebet kitisztítottuk, bekötöttük, a bringát megjavítattuk és estére jót vacsoráztunk. Linz, 250 ezer lakossal. aránylag nagy város. Másnap eltartott egy ideig, míg kikecmeregtünk. Úti célunk egy romantikus kisváros volt, Grein, 65 km-re. De mert a bicikli utat javították, a táv hosszabb lett, és egy dombtetőn levő faluba, Wallsee-be is elkeveredtünk. Nagyon szép, de a biciklit tolni kellett.

 Komp a Dunán, tele bicikli túrázókkal:

Grein-ben reggel egy kis komppal kellett átmenni a másik oldalra. A kompra várván, megkértem az ott várakozó egyik biciklistát hadd próbáljam ki az elektromosan asszisztált biciklijét. Ilyent is lehetett volna bérelni, több pénzért persze. Hihetetlen az érzés. Mintha valaki tolná a biciklit mögötted. Vicc nélkül, nagy segítség. Idősebbeknek, mint mi, jól jön, főleg hegyre fel. Itt Észak Amerikában csak nagyon kevés ilyen bicikli látható, pedig nagyszerű ötlet.

 Melk városa a bencés apátsággal, amolyan osztrák Panonnhalma:

A következő állomás Melk városa volt, 51 km. Melk-et egy dombra épített bencés katedrális, és gimnázium koronázza.

Másnap reggel irány Krems, csupán 45 km. A táj kezd váltani az erdőkből a szőlőkbe. Az itten termő borok híresek, a grüner veltinger különösen. Van borkóstoló bőven. A lankás Duna partot már az ősember is értékelte.

Wallsee egy domb tetején van:

Elbiciklizel Willendorf falucska mellett, ahol a kis kövér (és begyes) meztelen Vénusz szobrocskát találták. Lenn a Duna, a távolban várromok, említettem a borkóstolókat, kezded tényleg élvezni az utat. Krems, a Bécs előtti utolsó megszállás, tele van élettel, borozókkal és jó éttermekkel. Ide illően, van egy boraszati főiskola is.

A Duna, vár és túrahajó:

A következő nap Bécs, ezzel az ut véget ért. Nejem kikötötte, hogy csak egy elővárosba menjünk és onnan a vonattal, mert félt a bécsi forgalomtól. Így a szükséges 85 km biciklizésből (leghosszabb szakasz) csak 40 km lett. Bevallom én se bántam, 85 km egy nap, az sok. Tulnn városától a Ferenc József pályaudvarig vonattal mentünk. Bécsbe kb. du 3-ra értünk. Még el kellett biciklizni a nem messze levő hotelunkhoz, amitől nejem nagyon tartott. Forgalom! De kiderült, volt bicikli sáv, meg a Donau Kanál mellet ment az út, végül is nagyon szép volt.

Útmenti kocsma, egyesek már délben pezsgőznek:

Másnap, egy vasárnap, villamossal a Grinzingbe mentünk. Sétáltunk, utána boroztunk és ettünk egy Heuriger-ben. Grüner Veltinger-t rendeltem. Magyarul, Zöldveltelinit.

Egy Heurigen, Grinzing mellett:

“The Windy City”. Ez Chicago beceneve. Ott van az öt tó legdélebbiekének partján, a Michigan tó mellett. Mindig is fontos város volt. A másik nickje: „A második város” (The Second City). Pedig megsúgom Los Angeles nagyobb. Chicago a harmadik, 2.7 millió lakossal. De oda se neki.

 Chicago, ide érdemes elmenni:

Többször is jártam Chicagóban. Munkámmal kapcsolatosan, mert sok fontos szakmai találkozó van ott, és privát is, mert unatkozni nem unatkozol Chicagóban! Ezt nem más, mint maga a „főnök”, Frank Sinatra is énekelte...Chicagot kedvére találta...”Chicago is my kind of town....”

 Ködös a tó partja:

Tőlünk repülővel másfél óra. A híres O’Hare repülőtéren landolsz. A második legnagyobb US reptér (Atlanta mögött). Fontosságát annak köszönheti, hogy az ország közepén van. Itt sok ember átszáll végső célját elérendő. A reptér csodálatosan van építve és igazgatva. Tiszta, ésszerű, az amerikai leleményesség megtestesítője. Csak miért kérik korod bizonyítását, amikor egy italt rendelsz a bárokban??? Igazán, én nem nézek kiskorúnak, de mégis, mindenkitől kérik minden alkalommal: “Kérem ez a szabály…”

 A Sears Torony, a legmagasabb épület, villámcsapás:

Van belül egy kis vonat a különböző szárnyak könnyebb elérésére, és van földalatti megálló is, hogy a belvárosba vagy máshova könnyen el tudjál jutni. Ilyesmi az US-ben ritkaság.

Télen hideg a Michigen Tó partja, és szeles:

Nos ha megérkeztél ülj fel a földalattira, akarom mondani az „L”-re (rövidítése az “elevated” azaz emelt-nek), mert Chicagóban a közlekedés nagyrészt magasan, nem a föld alatt található.  A Blue (kék) vonalra, és a híres Chicago “földfelettin” fogsz bezötyögni a belvárosba, amit az itteniek viccesen a Loop-nak neveznek, azaz “hurok”-nak. Miért hurok? Mert a magasan acél elemeken menő “földfeletti” teljesen behurkolja a belvárost. 40 perc az út. Csak nézz ki az ablakon és csodáld, ahogy a kis kertes házak tömegéből, lassan de biztosan nagyobbak emelkednek, és a végén hiába is tekergeted a nyakadat a tetejüket sem látod.

 Az L, a felemelt metró:

OK most megérkeztél, elintézted a hotellel kapcsolatos formalitásokat. Ideje kimenni és sétálni. Itt van egy ötletem:

 Metro állomás:

1/ Menj az “Csodálatos Mérföldre” a Magnificent Mile-ra. Ez a sugárút Chicago főutcájának (Michigan Avenue) egy része, tele a legjobb boltokkal, áruházakkal, érdekes régen épült felhőkarcolókkal. Keveredj az emberekkel, legeltesd szemeidet a gazdag választékon.

 Lent a Magnificent Mile:

2/ El fogsz érni a Chicago folyóhoz, ez nem nagy. Itt egy hajó túrára vennék jegyet. Pár órás. Van egy bemondó, aki magyaráz. A vízről láthatod a felhőkarcolók tömegét. Kedvencem rögtön az út kezdeténél van, a kettős Marina City Towers apartment torony épület.

 A Marina épület pár, Chicago

3/ Sétálj vissza a hoteledhez, ne felejtsd útba ejteni a felhőkarcolók előtt található szobrokat, neves művészektől, mint például Picasso, Míró, Henry Moore, Chagall. Ehhez adnak kis térképet, mert különben nem könnyű megtalálni őket.

A Biograph mozi, ahol Dillingert lelőtték, Chicago:

Ha van még egy napod délelőttre ajánlom a híres múzeumot, Art Institute of Chicago. Festmények Greco, Rembrandt, Cézanne, Renoir-tól. Délután pedig tekints meg legalább egyet a nevezetes lakónegyedekből, pl. Lincoln Park, Gold Coast. Az utóbbi a tóparthoz közel van.

 Séta Oak Parkban:

Befejezésül leírom két személyes chicagói élményünket.

Az első Frank Lloyd Wright- hoz fűződik, az USA leghíresebb építészéhez. Vidéki kis városban született 1867-ben. 1959-ben halt meg. Formális oktatásban nem igen vett részt, de a legnagyobbak közé dolgozta fel magát. Talán leghíresebb (késői) műve a New York-i Guggenheim Múzeum, arról mindenki hallott.

Unity Temple, Oak Park, Chicago:

Én, mint egy építész unokája, minden városban igyekszem felkeresni híres építészek műveit. Itt Chicagóban vannak bőven. Lloyd Wright-tól  a Robie Ház található a patinás Chicagói Egyetem területén. Egy mestermű. Mindent LW tervezett. A vízcsapoktól, a kerttől, a bútorokig beleértve mindent! Az egyszerűség, a stílus (“préri stílus”), a zsenialitás tagadhatatlan. Wright többi épülete kissé messzebb van, egy zöld lombos külvárosban, amit Oak Parknak hívnak. Itt Lloyd Wright sokáig praktizált.

 Este nem unatkozol, Chicago:

E célból szállj fel a megfelelő városi buszra és készülj fel egy 40 perces buszozásra. Figyelmeztetlek (hacsak látogatásunk óta ez meg nem változott), hogy amíg oda érsz a város egyik legrosszabb és legleromboltabb negyedén fogsz átutazni. Minket senki sem figyelmeztetett és az ablakból kinézvén kezdtünk kétségbe esni. Jó buszra szálltunk fel?? Düledező házak előtti tornácokon üveges szemmel részegek ültek piás üveggel kezünkben. Fényes nappal. Egyedüli fehérek maradtunk a buszon és azon kívül.

A második híres apartment épület, a Lakepoint Tower:

De egyszerre minden megváltozik, mint vihar után a nap, Oak Park-ba érsz. Ez egy jómódú negyed, itt van a busz végállomása. Első feladat a Wright tervezte templom megnézése. Unity Temple-nek hívják. Az épület berakott üveg ablakai, természetes világítása, kandeláberei említésre méltóak. Innen kis sétára mehetsz, (adnak egy térképet), ahol a még most is lakott Wright tervezte villákat becserkészed az árnyas, ős-tölgyes szép mellékutcákon. Befejezésül meg lehet látogatni a házat ahol maga Wright lakott és ami egyben stúdiója is volt. Ez manapság egy múzeum.

Egy Picasso szobor, Chicago:

A másik emlék a Blue jazz zenéhez fűződik. Chicago ennek egyik központja. Muszáj, hogy legalább egy clubba ellátogass. Legtöbbje a River North nevű negyedben van, közel a belvároshoz. Van egy belépő, mondjuk tizenöt dolcsi fejenként, és a műsorok este 6 fele kezdődnek, de persze később nagyobb az élet.

Mi elég korán érkeztünk, belépéskor csak kevés kuncsaft volt látható, az elkerülhetetlen japán csoport már jelen volt, kamerákkal készen kezeikben. Volt egy bár, asztalok, és a pódiumon egy öt tagú blues banda játszott, mind feketék. Igen jól. A blues az ő zenéjük

Rendeltünk egy martinit. Hamarosan szünetet tartottak. Odament hozzájuk egy nagydarab elég lompos fekete hölgy egy cekkerrel a kezében. Beszélgetni kezdett a zenészekkel. Gondoltam az egyikhez tartozik, hozta a vacsoráját, avagy a tisztogató hölgy, aki most indul haza.

A Palmer House Hotel nagyterme, Chicago:

Na, vége lett a szünetnek. És lám a hölgy felkapaszkodott a pódiumra, elkapta valakitől a mikrofont és énekelni kezdett. Ez aztán nem tisztogató, hanem a sztár beosztásban volt ott! A taps nem akart megszűnni a japánok millió képet csináltak, remélem a zenét is tudták rögzíteni. Micsoda hang! Milyen mély érzések! Felejthetetlen élmény!

PS

Kattints a belinkelt videóra, ami Chicagót mutatja Frank Sinatra híres dalának kíséretében.

https://www.youtube.com/watch?v=2N9SPvtZ6pE

És itt egy link, ha egy kis Chicago blues zenére fáj a fogad. Nem akárkitől, Muddy Waters-től:

https://www.youtube.com/watch?v=uO4A6xx65WU