“The Windy City”. Ez Chicago beceneve. Ott van az öt tó legdélebbiekének partján, a Michigan tó mellett. Mindig is fontos város volt. A másik nickje: „A második város” (The Second City). Pedig megsúgom Los Angeles nagyobb. Chicago a harmadik, 2.7 millió lakossal. De oda se neki.
Chicago, ide érdemes elmenni:
Többször is jártam Chicagóban. Munkámmal kapcsolatosan, mert sok fontos szakmai találkozó van ott, és privát is, mert unatkozni nem unatkozol Chicagóban! Ezt nem más, mint maga a „főnök”, Frank Sinatra is énekelte...Chicagot kedvére találta...”Chicago is my kind of town....”
Ködös a tó partja:
Tőlünk repülővel másfél óra. A híres O’Hare repülőtéren landolsz. A második legnagyobb US reptér (Atlanta mögött). Fontosságát annak köszönheti, hogy az ország közepén van. Itt sok ember átszáll végső célját elérendő. A reptér csodálatosan van építve és igazgatva. Tiszta, ésszerű, az amerikai leleményesség megtestesítője. Csak miért kérik korod bizonyítását, amikor egy italt rendelsz a bárokban??? Igazán, én nem nézek kiskorúnak, de mégis, mindenkitől kérik minden alkalommal: “Kérem ez a szabály…”
A Sears Torony, a legmagasabb épület, villámcsapás:
Van belül egy kis vonat a különböző szárnyak könnyebb elérésére, és van földalatti megálló is, hogy a belvárosba vagy máshova könnyen el tudjál jutni. Ilyesmi az US-ben ritkaság.
Télen hideg a Michigen Tó partja, és szeles:
Nos ha megérkeztél ülj fel a földalattira, akarom mondani az „L”-re (rövidítése az “elevated” azaz emelt-nek), mert Chicagóban a közlekedés nagyrészt magasan, nem a föld alatt található. A Blue (kék) vonalra, és a híres Chicago “földfelettin” fogsz bezötyögni a belvárosba, amit az itteniek viccesen a Loop-nak neveznek, azaz “hurok”-nak. Miért hurok? Mert a magasan acél elemeken menő “földfeletti” teljesen behurkolja a belvárost. 40 perc az út. Csak nézz ki az ablakon és csodáld, ahogy a kis kertes házak tömegéből, lassan de biztosan nagyobbak emelkednek, és a végén hiába is tekergeted a nyakadat a tetejüket sem látod.
Az L, a felemelt metró:
OK most megérkeztél, elintézted a hotellel kapcsolatos formalitásokat. Ideje kimenni és sétálni. Itt van egy ötletem:
Metro állomás:
1/ Menj az “Csodálatos Mérföldre” a Magnificent Mile-ra. Ez a sugárút Chicago főutcájának (Michigan Avenue) egy része, tele a legjobb boltokkal, áruházakkal, érdekes régen épült felhőkarcolókkal. Keveredj az emberekkel, legeltesd szemeidet a gazdag választékon.
Lent a Magnificent Mile:
2/ El fogsz érni a Chicago folyóhoz, ez nem nagy. Itt egy hajó túrára vennék jegyet. Pár órás. Van egy bemondó, aki magyaráz. A vízről láthatod a felhőkarcolók tömegét. Kedvencem rögtön az út kezdeténél van, a kettős Marina City Towers apartment torony épület.
A Marina épület pár, Chicago
3/ Sétálj vissza a hoteledhez, ne felejtsd útba ejteni a felhőkarcolók előtt található szobrokat, neves művészektől, mint például Picasso, Míró, Henry Moore, Chagall. Ehhez adnak kis térképet, mert különben nem könnyű megtalálni őket.
A Biograph mozi, ahol Dillingert lelőtték, Chicago:
Ha van még egy napod délelőttre ajánlom a híres múzeumot, Art Institute of Chicago. Festmények Greco, Rembrandt, Cézanne, Renoir-tól. Délután pedig tekints meg legalább egyet a nevezetes lakónegyedekből, pl. Lincoln Park, Gold Coast. Az utóbbi a tóparthoz közel van.
Séta Oak Parkban:
Befejezésül leírom két személyes chicagói élményünket.
Az első Frank Lloyd Wright- hoz fűződik, az USA leghíresebb építészéhez. Vidéki kis városban született 1867-ben. 1959-ben halt meg. Formális oktatásban nem igen vett részt, de a legnagyobbak közé dolgozta fel magát. Talán leghíresebb (késői) műve a New York-i Guggenheim Múzeum, arról mindenki hallott.
Unity Temple, Oak Park, Chicago:
Én, mint egy építész unokája, minden városban igyekszem felkeresni híres építészek műveit. Itt Chicagóban vannak bőven. Lloyd Wright-tól a Robie Ház található a patinás Chicagói Egyetem területén. Egy mestermű. Mindent LW tervezett. A vízcsapoktól, a kerttől, a bútorokig beleértve mindent! Az egyszerűség, a stílus (“préri stílus”), a zsenialitás tagadhatatlan. Wright többi épülete kissé messzebb van, egy zöld lombos külvárosban, amit Oak Parknak hívnak. Itt Lloyd Wright sokáig praktizált.
Este nem unatkozol, Chicago:
E célból szállj fel a megfelelő városi buszra és készülj fel egy 40 perces buszozásra. Figyelmeztetlek (hacsak látogatásunk óta ez meg nem változott), hogy amíg oda érsz a város egyik legrosszabb és legleromboltabb negyedén fogsz átutazni. Minket senki sem figyelmeztetett és az ablakból kinézvén kezdtünk kétségbe esni. Jó buszra szálltunk fel?? Düledező házak előtti tornácokon üveges szemmel részegek ültek piás üveggel kezünkben. Fényes nappal. Egyedüli fehérek maradtunk a buszon és azon kívül.
A második híres apartment épület, a Lakepoint Tower:
De egyszerre minden megváltozik, mint vihar után a nap, Oak Park-ba érsz. Ez egy jómódú negyed, itt van a busz végállomása. Első feladat a Wright tervezte templom megnézése. Unity Temple-nek hívják. Az épület berakott üveg ablakai, természetes világítása, kandeláberei említésre méltóak. Innen kis sétára mehetsz, (adnak egy térképet), ahol a még most is lakott Wright tervezte villákat becserkészed az árnyas, ős-tölgyes szép mellékutcákon. Befejezésül meg lehet látogatni a házat ahol maga Wright lakott és ami egyben stúdiója is volt. Ez manapság egy múzeum.
Egy Picasso szobor, Chicago:
A másik emlék a Blue jazz zenéhez fűződik. Chicago ennek egyik központja. Muszáj, hogy legalább egy clubba ellátogass. Legtöbbje a River North nevű negyedben van, közel a belvároshoz. Van egy belépő, mondjuk tizenöt dolcsi fejenként, és a műsorok este 6 fele kezdődnek, de persze később nagyobb az élet.
Mi elég korán érkeztünk, belépéskor csak kevés kuncsaft volt látható, az elkerülhetetlen japán csoport már jelen volt, kamerákkal készen kezeikben. Volt egy bár, asztalok, és a pódiumon egy öt tagú blues banda játszott, mind feketék. Igen jól. A blues az ő zenéjük
Rendeltünk egy martinit. Hamarosan szünetet tartottak. Odament hozzájuk egy nagydarab elég lompos fekete hölgy egy cekkerrel a kezében. Beszélgetni kezdett a zenészekkel. Gondoltam az egyikhez tartozik, hozta a vacsoráját, avagy a tisztogató hölgy, aki most indul haza.
A Palmer House Hotel nagyterme, Chicago:
Na, vége lett a szünetnek. És lám a hölgy felkapaszkodott a pódiumra, elkapta valakitől a mikrofont és énekelni kezdett. Ez aztán nem tisztogató, hanem a sztár beosztásban volt ott! A taps nem akart megszűnni a japánok millió képet csináltak, remélem a zenét is tudták rögzíteni. Micsoda hang! Milyen mély érzések! Felejthetetlen élmény!
PS
Kattints a belinkelt videóra, ami Chicagót mutatja Frank Sinatra híres dalának kíséretében.
https://www.youtube.com/watch?v=2N9SPvtZ6pE
És itt egy link, ha egy kis Chicago blues zenére fáj a fogad. Nem akárkitől, Muddy Waters-től:
https://www.youtube.com/watch?v=uO4A6xx65WU
Utolsó kommentek