Ottawa, október 18, 2016

Ha valamikor most örülök, hogy 47 éve nem az USA-ba vándoroltam, hanem Kanadába, és így a közelgő elnök választáson, most november 8.-án, nem kell részt vennem. Érezheted, nem rajongok egyik elnök jelöltért sem.

Félreértés ne essék, nem kell izgulni, a nyertes nagy valószínűséggel megjósolható. Szerintem Hillary Clinton lesz. A volt kétszeres elnök, Bill Clinton felesége, aki Obama elnök első négy évében, mint külügyminiszter is szolgált. Hillary pedig, nagy valószinűséggel a jól ismert „Obama” politikát fogja folytatni, de kissé attól jobbra.

Nekem hiányozni fog Obama, soknak ott Amerikában, nem. Obama sokat ígért, de keveset tett, főként azért mert sem a kongresszus, sem (az utolsó négy évben) a szenátus nem hagyta.

 

Hillary Clinton asszony már nyolc évvel ezelőtt esélyes lett volna a Demokrata Párt elnökjelöltségére, de hogy-hogy nem jött a jóképű, jó svádájú fekete szenátor Chicago-ból, Barack Obama és mint első fekete, überelte Hillary első nő lapját. Mindenki bámulatára kikapta Hillary kezéből a már majdnem biztosnak tűnő jelöltséget.

Nos, a nyolc évvel ezelőtt történt dolgokat a Demokrata Párt nem felejtette el. Hillary azóta minden erőfeszítését az új elnök jelöltség megszerzésére fordította. A Demokrata Párt és a média, ha nem is nyíltan ezt elkönyvelte, és jogosultságát nem igen vitatta. Jó pár olyan jelölt, aki talán erre érdemesebb lehetett volna, éppen ezért el sem indult. Például a Massachusetts államból származó nagyon tehetséges szenátor hölgy, Elizabeth Warren. Hillary jelöltségét megkérdőjelezni nem lehetett, nem illett.

Így Hillary-nak a Demokrata Párton belüli komolyabb jelölt ellenfele, egypár jelentéktelentől eltekintve, csupán Bernie Sanders lett. Ő gondolkodásban Hillary-tól balra áll, de meglepően népszerű volt. Igen ám, de Sanders úr minden igyekezete reménytelennek bizonyult egyrészt idős kora, másrészt a fent leírt Hillary „feljogosultság” miatt. Ráadásul a média szocialistának is nevezte, ez az USA-ban nem egy vonzó szó.

A republikánus oldalon volt jelölt bőven. Talán túl sok. A jelöltségért folyó harc kíméletlen volt. A média ezt részletesen közvetítette. Donald Trump lett végül is a nyertes. Trump úr, mint mágnes vonzza a nézőket. Ez jó üzlet a TV adóknak és más médiának. A fő oka az, hogy Donald Trump minden csak nem egy hivatásos politikus. Ahogy azt itt mondják ő „más zenére táncol”.

Trump úr egy milliárdos ingatlan vállalkozó, tetejébe népszerű TV adások ismert alakja. Az utolsó pár évet kivéve nem politizált. A hivatásos politikusokat, a Clinton házaspár ennek eklatáns példája, a népek sok helyen kapásból nem szeretik. Úgyszintén gyanús sokaknak az úgynevezett „elit”, a washingtoni tanácsadók/lobbysok és Washingtonból élő/élősködő média ismert (és kevésbé ismert) serege. Mint később kiderült ezek mind Hillary mögé sorakoztak.

A kívülálló Trump úr nem ismeri a tabu fogalmát. Nyíltan kijelentette, hogy a választást támogató nagypénzes emberek a politikát befolyásolják, így saját érdeküket a népek és a közjó elé teszik. Az elfogadott mantra az, hogy ámbár a politikusoknak ez a pénz kell az újraválasztáshoz, intézkedéseiket az lényegében nem befolyásolja. Hiszi, nem hiszi, aki akarja.

Trump úr beszédei hemzsegnek politikailag nem korrekt gondolatokkal és szerintem akaratlanul, de megsértette a kisebbségeket, főképpen a választásnál fontos feketéket és mexikói származásúakat.

Trump jelszava: „Amerika First” és „I’ll make Amerika great again” (Az első az Amerika, Én Amerikát újra naggyá fogom tenni) nagyon kapós. Maga a Republikánus Párt azonban kezdettől fogva kívülállónak tekintette, nem igazi konzervatívnak. Miért? Trump úr a múltban minkét pártot támogatta, anyagilag. Nem csak a Republikánus Pártot. A múltban tett nyilatkozatai alapján nagyon is szabados elveket vallott. Mondhatnánk, mint egy demokrata. És nem túl vallásos. A washingtoni dogmáknak fittyet hány. Például az US domináns világpolitikai szerepén változtatni akar. America First.  A NATO-ról az a véleménye hogy a költségekhez a tagok nem arányosan járulnak. Más államokról, például Japánról és Dél Koreáról azt állította, hogy ezek ingyen kapják a védelmet. És - most kapaszkodj - horribile diktu, még Putyin szíriai politikáját sem kellőképpen kritizálta, mert ismételten arra célzott, hogy a terroristákat kell elsősorban kiirtani, ha kell Putyinnal és Asszaddal összefogva. Irgum burgum!

Július óta, azóta hogy Hillary és Trump elnök jelöltek lettek, az itteni népek a TV híreken mást sem látnak, a rádiókon mást sem hallanak és mást sem olvashatnak az újságokban, mint azt hogy a két ellenfél mit javasol, mit mond a másikról, és hol követett el valami bakit. Hillary Clinton, a hivatásos politikus gyakorlott ezen a téren, Donald Trump, ugyan karizmatikus (sokak szerint demagóg), kevésbé.

Trump-ot politikailag nem korrekt beszédei és jó pár vad ötlete, (muszlimokat külön vizsgálat alá fogja tenni, kerítést épített Mexikóval a határra) hamar notóriussá tették. Ugyanakkor egyes emberek szemében nagyon népszerűvé vált. A média, az elit, és lassan a Republikánus Párt egy része, ellene fordult. Trump változást akar Washingtonban, ezek meg ettől félnek. Azt ne egy kívülálló tegye, és egyébként is mondják (gondolom) maguk között, minek a változás? Mi jól élünk!

Trump követői főleg a szegényebb, fehér, állásukat elvesztett, avagy azt veszélyben érző férfiak közül jönnek. Persze vannak más támogatói is. Bevallom, külpolitikája nekem is tetszik. Üdítő a „gonosz Putyin”-tól eltérő gondolkodás. Imponál az is, hogy javarészt saját pénzéből fizeti a kampányát, így nem tartozik senkinek „hálával”, ellentétben Hillary-val, aki a bank stb. érdekeknek, itteni politikusoknak megfelelően, rendesen el van adósodva.

És két héttel ezelőtt elérkeztünk ahhoz a ponthoz amikor Trump kampányát komoly csapás érte. Eddig ugyanis a verseny szoros volt. Kibányászták Trump egy 11 évvel ezelőtti privát beszélgetését, amit anno véletlenül és hibásan valahol Hollywood-ban magnóra vettek, és megmaradt. Ebben két férfi, a másik egy távoli Bush elnök rokon, aki egy ottani TV műsor gazdája, egymás között hódításaikról dicsekedik. Nem éppen politikailag korrekt módon, mint ahogy nem egy férfi, sajnos szerte a világon, ilyesmire képes.

Na, mi sem hiányzott a hír szolgálóinak. Abban a pillanatban, amikor ezt hallottam, éreztem, hogy Trump-ot megfogták, és dacára, hogy eddig nem egy kátyúból sikeresen kimászott, ebből nem fog tudni.

A Magyarországon nemrég Kis László úszóedző sajtójának a köbéről beszélünk. Trump nem erőszakolt meg senkit, de az epizód egy rámenő nőcsábásznak mutatja. Megemlítem, hogy politikai ellenfelének férje, Bill Clinton hasonló ember, akit Hillary anno védett, és az őt vádoló nők ellen erősen fellépett. Hogy más nőcsábász elnököt, köztük Kennedy, Roosevelt, ne is említsek.

Trump nyilvánosan bocsánatot kért, mondván ez egy privát, éretlen, „öltözőkben szokásos” férfi-férfi közti beszélgetés volt, amit már akkor sem gondolt komolyan, ő tiszteli a nőket, akkor is most is….de a szellem kiszabadult a palackból. A média falka vért szimatolt, le nem állt.

És láss csudát, azóta, a mai napig nem kevesebb, mint 12 (!) hölgy találtatott/jelentkezett, akik mind azt állítják, hogy X ével ezelőtt (X nagyobb, mint 10), Donald Trump náluk, kéretlenül próbálkozott, őket kihasználni akarta, fogdosni próbálta, és tisztelet nélkül viselkedett.

Bizonyíték persze, mint az ilyen esetek többségében nincsen, de a kár, egy alapjában prűd országban - ez nem Franciaország - komoly.

Azóta más sincs a TV-n, mint a Trump elleni vádaskodások, és az ő tagadása. Ad nauseam. Alig jut idő a jelöltek jövőbeli külpolitikáját ismertetni/megvitatni, (Hillary-é az lesz, ami eddig volt), se nem arra hogy hogyan tennék a jelöltek Amerikát jobbá, gazdagabbá. Nem marad idő megvitatni Hillary állítólagos mutyizásait a bankárokkal, nem lehet beszélni Hillary sok esetben vitatható politikai múltjáról. Trump alkalmatlansága a tárgy, ez vonzza a plebszet, és a nézők száma fontos a kapitalista világban. Ezt Trump-nak is illene megértenie.

PS

Első posztom az amerikai választásokról, márciusban íródott és itt található.