Tudod, ott van, San Franciscótól északra. A Napa és a Sonoma völgyek után. Hogy mik ezek? Kalifornia híres bortermelő tájai. Szóval kissé még északabbra jön a Mendocino bortermő vidék. Az Anderson völgye ahhoz tartozik.

Anderson völgyét nehéz elfelejteni:

Mint majdnem minden karácsonykor, fiamat látogattuk San Franciscóban. Utána elmentünk ide pár napra. Béreltem egy Hyundai Szonátát. Fiam mondta: „Hajts északra a 80-as Interstate-n, majd vágj nyugatra az 580-ason, át a Richmond - Szent Rafael hídon (öt dolcsiba kerül). Itt van a San Quentin börtön, talán hallottál róla. Így rákerülsz a 101-es nagy ország útra, azon északra hajtasz egy órát.”

 Itt ringadhatod magadat:

És akkor rátértünk a kis 128-ra. Nyugatra. Keskeny kanyargós út, ami elvitt ahhoz a helyhez ahol egy stúdiót béreltem a VRBO-n.  Egy kis magán borászatnál, három éjszakára. Az országuton a leírt kilométerkőnél kellett megállni, jobbra fordulni, majd egy magán meredek felfelé vezető földúton kapaszkodni, egypár a lovakat nem kiengedő kapun átmenni. És közben imádkozol, hogy a leírást jól követted, és oda fogsz érkezni ahova kell.

Séta a szőlőben:

A stúdió (itt a legénylakásokat hívják így) a hegyoldalba épített présház első emelete volt. Az ablak ránézett a címbeli völgyre. Reggelente mindig napos volt, de a völgy lent még ködben ült. Minden zöld volt, december elején nagy esők jártak erre. Az idő télen itt: esetleges fagyok éjjel, nappal felmegy plusz 18-ra is.

Körülöttünk, nyugalom.

Az Anderson völgy turista térképe: 

A borászat egy idősebb házaspár tulajdona volt. Valamikor San Franciscóban éltek, bohémkedtek, de a vidékre vágyott a foguk. Tíz éve vették ezt a szőlőt. Láttam, nehéz fába vágták fejszéjüket. Nagy a versengés a borászatban. Bor termeléshez manapság sok pénzt kell. Mármint, ha meg akarsz élni belőle. Mert befektetés és munkaigényes.  Jobban passzol ez pénzes embereknek, akik hobbyból űzik. De ezek nem annak néztek ki.

Mert ugye kellenek gépek, szüretelni, van egy öntöző berendezés, mert itt a természetes eső nem elég. Meg kell nyesni, ez munkaerő, ami nem olcsó. Láttam a tulajok kissé küszködnek, a berendezések jobb karban lehettek volna. Mondták is, tavaly a termés egy részét nem szüretelték. Pedig jó boruk volt, a vendéglátáshoz tartozott egy üveg vörös és egy fehér bor is.

 Öreg tölgyek:

A birtok viszont csodás volt. Kezdem a narancs és citrom fákkal, tele gyümölcsökkel. Ott lógtak, elég szemérmetlenül. Folytatom a leírást a nagy magányos tölgyekkel, néhányuk több száz éves lehetett. A birtok meredek földutjait olajfák és ciprusok övezték. Olíva olajt is nyomtak. Persze amerre a szemed ellátott szőlős kertek, ugyan ezek ilyenkor még kopárak voltak, de mégis, gyönyörűek.

 A présház:

Egyik nap elmentünk az autóval a 128-as országút végéig, a Csendes Óceánig, ahol a táj nevét adó kis település, Mendocino található. A másfél órás út a völgyben, bortermelő tájak mellet kanyarog. Az út néha átvág óriás vörösfenyő erdőkön. Ilyenkor majdhogy esti sötétség lesz, a kocsi automata lámpája feljön. Az 50 plusz méter magas sűrű fenyők eltakarják a szikrázó napot. A végén elérsz a Csendes Óceánhoz, partja vad, sziklás. Mendocino falu, 890 lakos, megérdemelten egy turista célpont.

 A Fő Utca, Mendocino, Kalifornia

A másik nap az ellenkező (déli) irányba mentünk. Itt a táj szelídebb, több jól menő borászat is van. „Gyere, be kóstolni” - táblák hívnak. Ki tud ellent állni?  Be is mentünk az egyikbe a sok közül.

 Kutyák várják gazdájukat, akik bent ebédelnek, Mendocino, Kalifornia

Vasárnap, d.e. 11 fele járt. Már voltak kóstolók. Leülsz egy bárszerű pulthoz, fejenként 15 dollárért négy bort kóstolhatsz, kis adagot mindegyikből. Említettem már, hogy ezek isteni borok?

Coppola filmrendező borai:

 

A kínáló elkezdett a borászatot alapító olasz családról beszélni. Kérdezte mi honnan jöttünk? Mondtuk Kanadából…ott most nagyon hideg van...eredetileg meg Magyarországról. Ott is jó a bor, mondta, MO-ra célozva. Elannyira, - válaszoltam - hogy ezen borvidék alapítója, az 1850-es években, a magyar Haraszthy Ágoston volt.

Erre a bárnál ülő amerikai vendégek is felfigyeltek, és helyeseltek. Az egyik sokat tudott Haraszthyról. Állítólag innen Kaliforniából Brazíliába kalandozott, ahol csónakjából az Amazonasba esett, és a krokodilusok megették! Szép halál mondtam, és mindenki nevetett….Cheers! (Egészségedre!)

Na, megyünk tovább. Lassan hajtottam, vasárnap lévén rengeteg túrázó biciklista volt a kis utakon. Elértünk Geyserville-be, ahol állítólag a filmes Francis Coppolának is van szőlős birtoka. Na, az ő borászata jól megy.

A pirinyó városnak van egy jó étterme. A neve Diavola, amolyan olasz jellegű. Az épületen az írás aszongya: Pizzeria Salumeria.  Még pacal is volt a menün! Ez ritkaság, itt ennünk kellett. Hoztak jó házi sós stanglit is. Erre meg sört kellett inni! Borra sört? De nagyszerű pacal volt. A nejem egy minestrone levest rendelt.

 A Diavola Étterem, Geyserville, Kalifornia:

De minek is írok ennyit, felteszek egypár képet, beszéljenek azok…..