Az idén családi összejövetlen voltam Karácsonykor, Hongkongban. A kisebbik fiamnál. Azon a manapság ritka alkalmak egyike volt ez, amikor mindkét fiam egy fedő alatt volt. Idősebb fiam, aki San Franciskóban él mint legényember, végül is rászánta magát, hogy öccsét meglátogatja.

Ha Karácsony közelében utazol, készülj kb. 50%-al többet fizetni a repülőjegyre, mint máskor. Na, mindegy. Volt pezsgő, halevés szenteste, unokáink nyüzsögtek a karácsonyfánál, és bontogatták az ajándékaikat. Bele is fáradtak, egypárat másnap reggelre kellett hagyni. Mi felnőttek, vacsora után, jobbfajta konyakokat és viszkiket bontogattunk/kóstolgattunk.

A következő nap, 25.-e, a Karácsony napja. Ugyan ez ünnep Hongkongban, de mivel a kínaiak többsége nem keresztény, a boltok nyitva vannak. Míg ilyenkor az észak amerikai és az európai városokban csend uralkodik, itt éppen az ellenkezője. A helybéliek, kedvenc foglakozásukat űzik, pénzüket költik. Jézus születése helyett, az aranyborjút ünneplik.

Lementünk a városba, ezúttal egy, a Causeway Bay (Times Square vásárló központ) negyedbe. Ebédre, egy mongol, grill étterembe. Az étterem, csupán Hongkongban tapasztalsz ilyet, egy magas épület 10. emeletén volt. Minden asztalba egy gázgrill volt beépítve, elszívó berendezéssel együtt, és magad grillezted az előre előkészített finom nyers húsokat/zöldségeket, avagy, ha nem akartad, pincéri segítséggel. Ez a mongol cousine nem rossz.

Már kora délután volt, amikor ebéd után lementünk a vásárlókkal teli utcákba, nyüzsögni. Idősb fiam egy órát akart venni magának, fellelkesedve a Hongkongban található nagy választékon és azon, hogy nincsen adó (VAT).

Először egy használt, minőségi órákat áruló boltba mentünk. Gyönyörű Omegák, stb., és főleg Rolexek nagy választéka volt a vitrinekben, az üveg alatt. Nagyszerűen felújítva és karbantartva. De hamarosan fiam elhatározta, hogy mégis új órát vesz, úgyhogy ettől kezdve, az azokat áruló boltokat kezdtük látogatni. Ilyenekből, csak ebben a negyedben, volt egy tucatnyi.

Bevallom, én is kedvelem a márkás órákat. Régebben volt egy Longines-em, de idővel az aranyozás lekopott róla. Most egy Tissot órám van, ami nem nagy szám a márkás órák között. Élveztem az óra keresést.

Órákról beszélünk, amik 2000 dollártól felfelé voltak árazva…nos, a csillagokig. Kisebbik fiam, aki Hongkongban él, nagy szakértőnek bizonyult. Ő is és felesége is, jobb órát viselnek. Mondta, ebben az ár kategóriában, legalább is itt HK-ban, alkudozni szokás.

Idősb fiamnak végül is egy IWC Schaffhausen óra tetszett meg. Az alkudozás elkezdődött, igen komolyan. A segítség az okos telefonunkról jött, ahol meg googeleztük az ilyen órák legalacsonyabb árát, míg az eladó, egy rafinált kínai hölgy, csak hajtogatta, hogy az internetes órák nem megbízhatóak, ők pedig garantálják, stb.

Végül is fiam elért egy 15% árengedményt, ami a 0% HK-i adóval, kedvező árnak tűnt. A fém óraszíj be lett állítva, garancia papírok, kitöltve, a svájci óragyártás egy újabb áldozatot ejtett, azon a karácsonyi délutánon.