Hölgyeim és uraim itt az ideje hogy kitárjam szívemet és a kedvenc ételemről írjak. Nincs értelme, hogy ezt a titkot tovább rejtegessem. Le fogom írni a receptjét is, nem nehéz elkészíteni. Többféle változata van. A receptbe valókat a borjúlábon kívül szabadon lehet értelmezni. 

Fiatalabb koromban a rántott borjúláb kedvenc eledelem volt. Ha volt a menűn, én azt rendeltem.

De most itt az olasz borjúláb receptről lesz szó, jobban mondva egy Milánói specialitásról, ami a világ szerte jól ismert. Nem tévesztendő össze azzal, amit a magyarok a borjúláb alatt értenek, amit gondolom először megfőznek majd kirántanak. Az a vágat szerintem egy kissé közelebb van a patához.   Az olasz hentesek nem így vágják a borjút, de abban biztos vagyok, hogy egy ilyen vágatot a magyar henteseknél is lehet kapni.

A gyönyörűsége a közepén levő csont a velővel, aminek kikaparása az étel fogyasztásának tetőpontja. Innen ered az étel neve. Osso buco olaszból lefordítva lyukas csontot jelent. A velő el nem fogyasztása (diéta, stb., mentség miatt) váló ok! Tessék az asztal mellett levőktől előre megkérdezni, ki nem szereti, és annak oda adni, aki meg is eszi! A keresztbe vágott borjúláb szeletek legalább két centiméter vastagok legyenek, ha duplája az még jobb.

 A legjobb edény, amiben ilyen ételt lehet készíteni, az a zománcozott, fedős, öntött vas fajta. A leghíresebb gyártója ezeknek az edényeknek a francia Le Creuset.  
Mesés edényei nem olcsóak, de generációkig eltartanak. Persze készítheted egy olyan fazékban is, amiben a pörköltöt főzöd. Kicsit jobban kell vigyázni, hogy oda ne égjen, mert (a pörkölttel ellentétben) nemigen lehet keverni főzés közben.

A képen osso buco polentával, azaz kukorica kásával:

Na de jöjjön a recept. Nos, vegyél borjúláb szeleteket, amit a első fenti képhez hasonlóan vágtak. Forgasd meg kis lisztben, és az edényben kis forró olíva olajban, (tető nélkül) közepes lángon pirítsad barnára, kb 2 perc oldalanként. Ez után ha van hely a lábosban szórjál a húsok mellé összevágott hagymát (és ha van póréhagymát). Lefedve dinszteljed amíg átlátszó lesz, kb 5-10 perc. Ha nincs hely, vedd ki a húst és úgy dinszteljed. Ez után (ha kell) tedd vissza a lábas aljára a húsokat, (fontos hogy alulra, mert különben a velő kifőhet belőle) köré/fölé a hagymákat, majd öntsd fel egy kis száraz fehér borral (egy kis pohárnyival) és adj hozzá ízlés szerint karikára vágott répát, zellert, fehér répát, amit szeretsz, vagy ami akad. Mértékkel, nem túl sokat. Fedd le, és alacsony lángon pároljad. Vigyázz hogy a lábas alján egy kis folyadék mindig maradjon. Ha úgy néz ki idővel, hogy elpárolgott, adj megint egy kis fehér bort hozzá. 

Félúton belevághatsz paprikát, kis gombát és paradicsomot is, meg petrezselymet, és ízesítsd meg sóval-borssal. A párolás kb. másfél, két órát tart. Kóstold meg vagy nyomkodd a húst. Ha puha/omlós, hát elkészült. Mielőtt kész van én belekeverek egy kis reszelt citromhéját és tejszínt. 

Osso buco, sáfrányos rizottóval,és olivaolajba aprított vágóhagymával:

Kukorica kásával, avagy rizottóval a legjobb tálalni, de akármivel jó. Mivel isteni szaftja van, olyan jó mellé, ami ezt felszívja.

Ha az internetre mész sok receptet fogsz találni. Mint az elején mondtam, ez az étel nagyon ismert és sok változata van. Én már számtalanszor készítettem, vendégeknek is. A siker garantált, lehetetlen nem szeretni.

 Jó étvágyat!