,

Észak és Dél Amerikában, Ausztráliában, Afrikában, Új-Zélandban, és máshol, az európaiak bevándorlása az ott élő népek kiszorítását jelentette.

Itt Kanadában, ma ők csupán a népesség 4,3%-a. Az első itt lakók a Bering szoroson keresztül érkeztek 16,500 évvel ezelőtt.

 Indián kisfiú népviseletben:

A kontinensek betelepülése a francia/angol/spanyol/stb. felfedezők/kalandorok érkezését követően, történelmi idők voltak. Izgalmasak. Kissé naiv képet kaptunk mi gyerekkorunkban erről May Károly könyveiből. Nem igen emlékszem, hogy különösebben sok időt szántak rá tankönyveink Magyarországon, persze van Európának saját történelme bőven, nem kell a gyerekeket túl terhelni.

 Indián totem pole:

Kanadában bennszülöttnek az indiánokat (Native People/First Nation), az eszkimókat, (az Inúit) és a Metis népeket hívják. Az utóbbi az indián és európai első, korai keveréke. A zárójelekben használatos megnevezések a politikailag korrektek. Kanadában az 1.4 millió bennszülöttből 852 ezer indián, 452 ezer metis és kb. 60 ezer eszkimó.

 Indián kisgyerekek a kötelező oktatási intézményekben, 80-100 évvel ezelőtt:

Az európai bevándorlók és leszármazottaik, sok változáson mentek át az itt élő „első nép”-hez való viszonyukban. Ugyan a megkülönböztetés, és az itteni indiánok joga és helyzete nagyot fejlődött, az alapvető probléma korántsem tűnt el. A problémát én úgy fogalmaznám meg, hogy hogyan lehet a rezervációkon élő indiánok jólétét és oktatását olyan nívóra emelni, hogy ők ott (és máshol) önellátók lennének?

 Eszkimó család:

Kanadában az első, ma is érvényes törvény az Indian Act (1867), többek között leszögezte ki lehet „státusz indián”. Kritikusai szerint a törvény leereszkedő, mert célja hogy az indiánokat „kiemelje” jelen állapotukból és az „igazi” állampolgársághoz kellő eszközökkel ellássa. Hasonló, ahogy én az előbbi paragrafusban a problémát definiáltam, nemde?

 Eszkimó kő emlékmű:

A probléma klasszikus. A rezervációkon élő indián (státusz indián) anyagi előjogokkal él. Pl. a rezervátumról eredő jövedelme, ha van, adómentes. Iskolavégzésnél, állás keresésnél is (a papírforma szerint) jóval több kedvezményt kap, mint az átlagpolgár. De, ugyan vannak indán rezervátumok jó helyeken, ahol a föld természeti kincsekben gazdag, avagy van turisztikai jelentősége, egy jelentős részük Kanada távoli sarkaiban vannak. Olyan helyeken, ahol nehéz munkát találni, vagy kreálni. A tradicionális életmód, halászat és vadászat, ami anno nélkülözhetetlen volt a megélhetéshez, ugyanakkor értelmetlennek tűnik a mai világban. Az eredmény alul foglalkozottság, és gyakori demoralizálódás.

 Louis Riel, metis vezető, akit kivégeztek:

Ha a bennszülött a rezervátumról elköltözik, juttatásainak anyagi része (az adókedvezmény kivételével) megszűnik, és persze saját kultúrája is el fog tűnni a nagy „olvasztó tégelyben”. Úgy, mint az emigránsoknak, bele illik olvadnia a környezetébe a választott nagyvárosban. Értehető módon, ők magukat nem tekintik emigránsoknak, a beolvadás sokuknak nem vonzó. Ugyan a kormány aktívan segít minden nációt saját kultúrájának ápolásában (multikulturalizmus), mégis a rezerváción kívül élő indiánok helyzete drasztikusan megváltozik. Nem kevésbé annyira, mint amikor egy magyar ide emigrál. Nem csoda hogy sokjuknak nem igen akaródzik e lépést megtenni.

Az indián közösség és a kanadai állam viszonya, mint említettem évek során sokat fejlődött, de még most is a róka fogta csuka, csuka fogta róka meséjére emlékeztet.

 Cape Dorset eszkimó falu:

A kormány több intézkedése, ami az indiánok segítésére irányul, nem sikerül. Próbálták őket erőszakkal okítani, veszélyben levő rezervátumokról jobbakba őket áttelepíteni, önkormányzást adni nekik....mind rosszul végződött. Az oktatás embertelen volt, mert a gyerekeket a családoktól elszakították, a bent lakó intézményekben a fegyelem brutális volt és a gyakori szexuális visszaéléseket a hatóságok nem büntették, eltussolták. Az új településeket az ott lakók nem tartották magukénak, így elhanyagolták. Az önkormányozás eredménye gyakran az lett, hogy az indán vezetők az állami pénz jó részét nem osztották demokratikusan szét a tagok között, és folytathatnám.

Mindennek eredményeként az átlag polgárnak itt Kanadában sajnos sokszor nagyon sötét képe van a bennszülött kisebbségről. Megerősíti ezt az, hogy úgy a nagyvárosok „rossz” negyedében lófráló szerencsétlen alkoholisták és prostituáltak sorai között túl reprezentáltak, mint a bűnözési statisztikákban, és a médiák a sztereotípiát akaratlanul is megerősítik.