beginning

Itt az ideje, hogy erről a spanyol eredetű, hideg, nyári levesről írjak. Most hogy a piacon olcsó és elsőrangú alapanyagokat kaphatsz, és itt a kánikula, igen, most kell ezt az egyszerű levest csinálni. Nagy művészet nem kell hozzá. Gondolom, sokan ismerik. Nem más, mint egy folyékony saláta.

A leírt receptet nem kell szigorúan betartani, az arányok változhatnak. Ha valamit nem szeretsz, hagyd ki.

A gazpacho-t anno Spanyolországban az egyszerű paraszt emberek ették. Innen ered. Persze annak idején passzírozták, és nem turmix gépet használtak.

Itt a recept, ahogyan én csinálom. Az adagokat két emberre írom, ha többre csinálod, arányosan növeld meg az alkotórészeket.

Kell hozzá, 2 csemege zöld vagy sárga paprika, 4 közepes méretű érett paradicsom, 1 közepes uborka, 1 hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 szelet állott fehér kenyér, jobb olíva olaj (kb. fél csésze) és jófajta borecet, (negyed csésze). Sok recept a paradicsom bőrének eltávolítását írja elő, én ezt nem teszem. Az uborkát persze meghámozom.

Áztasd az egyik kenyeret kis vízben. A másik kenyeret vágd darabokra, és kis olíva olajban pirítsd meg, majd tedd félre. Ezt itt crouton-nak hívják.

Vágd össze a zöldségeket. Mindegyikből tegyél egy kicsit félre, kis tálakon, az előbbi croutonnal együtt. Kivéve a fokhagymát.

 Ezután, beleértve az összenyomott fokhagymát és áztatott kenyeret, tegyed az alkotórészeket egy turmix vagy Cousinart gépbe és őröld fel. Nem túl sokáig, csak addig, amíg nincsenek túl nagy darabok. Őrlés közben fokozatosan adagold hozzá az olíva olajt, az ecetet, és ízlés szerint sót és darált borsot. Ha hígabban szereted, adj hozzá kis vizet vagy paradicsomlét.

Ha az alkotórészek nem voltak hidegek, behűtheted a levest. Nem fontos, ha a leves túl hideg, az ízek tompulnak.

Agyag/kerámia edényben szokásos szervírozni. Tégy a tetejére kis összevágott piros (nem erős) csemege paprikát és vágóhagymát, díszítésként. Tedd a leves mellé a tálakat a félretett, összedarabolt zöldségekkel és a croutonokkal.

Tálalás után, ízlése szerint mindenki vesz ezekből saját kanalával és a levesére teszi.

 Jó étvágyat.

Dög meleg van. Nyaralni kellene menni. De jobb híján álmodozni is lehet a beachekről. Mellesleg erre nem találtam magyar szavat, az on-line szótárban beachre strand jön ki....az nem egészen ugyan az. 
Mindegy, csak azért is most két ausztrál beachről fogok írni. Mind a kettő Sydney városában van. Kb. tizenkét éve erre jártunk, kisebbik fiamat látogatandó, aki akkoriban itt dolgozott.  

 A Bondi:                                                                                                 

Bondi Beach:  
Talán halottatok róla, ez a legnevezetesebb. Kb. egy kilométer hosszú, félkör alakú. Sydney centrumától 7 kilométerre van. Ajánlom kissé előbb leszállni a buszról és a part melletti bicikli/gyalog ösvényen sétálván megközelíteni. Sok más kisebb beach mellet fogsz elmenni, amíg aztán a nagy látvány szemed elé tárul. A Bondi.

Nincs mit csinálni, be mégy a nyilvános öltözőbe, letolod nadrágod, felveszed a fürdőnadrágod, oszt kisétálsz. Mezítláb. Találsz helyet, főleg ha hétköznap van, akkor van bőven. Csak feküdj le a homokra. Kis idő múlva, meleged lesz, kérj, meg valakit közeledben nézzen már a cuccodra. Be mégy a vízbe. Huss  huss. Vannak hullámok bőven. Benn szörfölnek, kinn anyák bébikkel pancsolnak. Csinibabák is vannak számosan. Felejtkezz el mindenről. Vagy emlékezz. Jó a víz csak lebegj! Oppsz, mondom kicsit hullámos... 

 Nap lemente a Bondin:

Manly Beach:         
Ide a központi kikötőből menj komp-katamaránnal. Ez itt a mi buszainknak megfelelő közlekedési eszköz. (Jobbra az Opera  majd balra a híres Sydney Harbour Bridge, a nagy híd). Kb. 30 perc múlva a Manly nevű megállónál kiszállsz. Ez egy félszigeten van, kocsival is lehet jönni, de a hajó-busszal élvezetesebb.

Manly kis városka, amolyan balatoni hangulattal. Reggel érkeztem ide, feleségem már hazarepült Kanadába, én egyedül maradtam még egy hetet, a barátomat terveztem meglátogatni Tasmaniában. Az itteniek közül azok, akik Sydneyben dolgoznak már elmentek, a beach emberek meg, nos, ők még aludtak, ők nem ismeretesek kora kelésről.

Csak sétáltam a dimbes-dombos városkában majd a kilométeres beachen és az a melletti hotel/étterem stb. körzetben. Nyugalom mindenütt, alkalmazottak sepregettek nyitásra készülvén. Találsz sok német és skandináv nyugdíjast, avagy másokat, mindenesetre olyanokat, akiknek van idejük. Sokuk az egész télre (itt nyár) ide költözik. Senki sem siet, nem érzed, hogy a több milliós város közel van. Leültem egy kapucsínóra. Néztem a vizet….itt nem bánnák rendszeresen telelni. Kár hogy a világ másik végén van.

Manly beach:

Szüleim mesélték gyerekkoromban, hogy az "ostrom előtt" tagjai voltak egy klubnak. Valahol a Duna mellett volt. Volt egy kerthelység, étterem, lehetett bridzsezni. Evezni jártak oda és teniszezni is lehetett.

Kiskoromban, az 50-es években, az átkosban, keresztanyám és udvarlója néha elvitt az akkori „klub” megfelelőjébe: a vállalati evezős klubjukba.

A Furnér és Lemez Műveknél dolgoztak mindketten. Tudod, ha anno arra jártál Újpesten, innen eredt az az istentelen bűz. Akkoriban igazi enyvet használtak a gyártásához. Az udvarló (és későbbi férj) itt főkönyvelő volt. A F. L. Műveknek volt egy Duna parti csónakháza. Néha hétvégeken kimentek, olykor elvittek engem is, és mentünk evezni. Mármint én a kormányos voltam. Fel a Dunán, a Szentendrei sziget mellett, nagyon kellemes emlékek ezek.

Elemis koromban teniszezni jártam a közeli Vasasba, Pasaréten. Sok gyerek volt, kevés teniszezés jutott egyre. Ha nem játszottál, uzsgyi, gyomot kellett irtani a pályák körül.

Később, gimnazista koromban, tornázni kezdtem. Megint csak a közelünkben, a Vasas Klubban. Hetente kétszer vagy háromszor jártam.  A Műegyetemen súlyt kezdtem emelni. Nem sokáig, a borozással és a bulizással együtt nem ment.

Érkezésünk után Torontóban, elkezdtünk megint teniszezni. Sok, a város által támogatott tenisz klub van. A házunkhoz közel levőbe beiratkoztunk. Nem volt drága. Ha télen is játszani akartál, volt egy buborék, de télen játszani sokkal drágább volt.

A Davisville tenisz Klub, Toronto:

Kanadában a városoknak vannak teljesen ingyenes uszodái is, sokjuk fedett, vannak támogatott tenisz, golf, de még hoki (műjég) pályák is. Erre költenek pénzt. E mellett vannak magán klubok. Ezek elegánsak és drágák. A legdrágább torontói golfklubba belépni, ha felvesznek, mert váró lista van, százezer dollár belépőt jelent, és több ezer az évi tagdíj. Egyes magas állásban mindezt a vállalatod fizeti, mert ilyen helyen sok jó üzleti kapcsolatot lehet találni.

A patinás Rosedale Golf Klub, Toronto:

Talán a klubokról beszélve itt megemlítem a bevándorlók alakította Magyar (Német, Lengyel, stb.) „házakat” ahova alacsony évi tagdíjért az itteni emigránsok járhatnak.

Ezek persze nem sporttal kapcsolatosak, ugyan van foci és horgászat. Mi is tagjai vagyunk az Ottawai Magyar Háznak. Gyakran megyünk az évente rendezett táncokra, vacsorákra, meghívott otthoni művészek és más híres emberek estéire. Van gyerekeknek vasárnapi nyelvoktatás, és néptánc iskola.

A klubélet igazi művészetét azonban, mint tudjuk, az angolok vitték a legmagasabb szintre. London magán klubjai híresek. Sokáig a nők ki voltak zárva, illetve nekik saját klubjaik voltak.  A klubélet igazán fontos volt a gyarmatokon. Ma már alig vannak gyarmatok, de a klubszellem egyes helyen megmaradt. Például Hongkongban, ahol egyik fiam él. Jól ismerem az ottani club életet. Fiamék a 130 éve megalakított LRC-nak tagjai, ami Ladies Recreation Club-ot jelent. Kezdetben az itt élő angol tisztviselők feleségeinek volt ez a klubja.

Az LRC társasági klub, de van sportra bőven alkalom. Ami nagydolog Hongkongban, van a klubnak vagy 200 kocsira elegendő saját parkolója is. Van több étterem, bár, stb. A klub Hong Kong toronyházai közé van bepréselődve. Van 10 teniszpálya, némelyik fedett, némelyik az épület tetején. Vannak badminton pályák, squash, kugli és tornaterem. Kártyázhatsz, játszhatsz a bridge csapatban. Van könyvtár, fodrász, manikűr, masszőz. Van két olimpiai méretű medence, egy fedett és egy nyílt.

Egy budapesti uszoda, tenisz klub és jobb étterem/bár kombinációjára emlékeztet. Fizetni fogyasztáskor nem kell, mondod a tagsági számodat, aláírod a számlát, havonta fizetsz.

Ez a klub reggeltől késő éjszakáig nyitva van. A nap minden szakában nagy az élet. Úgy tűnik, mindenki mindenkit ismer. Saccolásom szerint van vagy 100 alkalmazott. Szolgák sürögnek, koktélokat visznek. Pincérek forognak, gőzölgő fogásokkal mennek a kerthelységbe. Trénerek okítanak úszni, teniszezni.

Ide mehetsz hétvégén táncolni vagy csak haverjaiddal koccintgatni. Vannak filmek, utazás ismertetők. Karácsonyi műsör gyerekeknek, Szilveszteri Bál. Gyerekeknek balett és judo. Ha gyereked születésnapi partiját nem a lakásodon akarod tartani, rezerválsz, ide jössz. Esküvői fogadás, vacsora tartására ideális hely.

Erről a két szóról minden magyarnak a Balaton északi partja jut az eszébe. Almádi, Füred, Badacsony. De persze más országokban is vannak „északi partok”. Mindig is vágytam a Bajkál tavat meglátogatni, annak északi partját nagyon rejtélyesnek mondják.

Madarak még mindig bőven találhatók Bodega Bay-ben:

  Idősebbik fiam San Francisco testvérvárosában, Oakland-ban él. Egyik látogatásunk alkalmával az attól északra levő és a Csendes óceán partján levő vidéket látogattuk meg. Mondhatnánk persze, hogy ez nem is az Északi Part, mert az USA nyugati partjáról beszélünk, de hát az itteniek így hívják. A North Shore. Mert SF-tól északra van. Két napra béreltem egy vityillót a Bodega Bay nevezetű helyen, a Csendes Óceán partján.

Bodega Bay arról nevezetes, hogy Alfréd Hitchcock 1963-ban itt forgatta a Madarak című filmjét.  Kis hely, a történelmi 1-es US országút mellett. A spanyolok fedezték fel, de érdekes módon az első telepesek az 1800-as évek elején, az oroszok voltak.

Bérelt nyaralónk, Bodega Bay-ben: 

Az 1-es országút vonala a Csendes óceánt követi. Nagyon látványos. Legtöbb ember ismerősebb a Los Angeles-San Francisco közötti szakaszával. Ezt mi is megtettük családostól, vagy 30 évvel ezelőtt egy nyáron. De akkoriban SF-tól északra nem mentünk.

Bodega öböl. Nagyon szép:

  SF-ból indulván először egy nagy sztrádán (az US Hwy 101) Petaluma városkába érkeztünk. Maga Petaluma a Sonoma bortermelő vidékhez tartozik. Szép kis város, a turisták kedvelik, de akkor, amikor mi erre jártunk, közvetlen Karácsony előtt, alig voltak. Röviden sétáltunk, kávéztunk, és az ünnepekre szükséges borokat egy szaküzletben megvettük. Itt  letértünk egy normális országútra, balra. Ezen az óceán part felé tartottunk. A kis országút két oldalán kiszáradt dombok voltak, sok eső erre nem esik. Vannak itt, akik lovakat tartanak, ha van kedved, lovagolhatsz. Persze találsz borászatokat, és itt-ott birkák is legelnek.

Tipikus kép az 1-es országút mentén:

 Petaluma-tól a Csendes Óceán már egy órányira sincs, és az 1-es országutat az óceánnál, Bodega Bay előtt éred el. Télen Kalifornia e részén a hőmérséklet este lemehet nullára, de nappalra, 15-20 fokra is felmegy. Amikor mi itt jártunk, minden nap felhőtlen volt az ég.

Magányos szörfölő:

  A falu felfedezése után, másnap az 1 úton még tovább északra hajtottunk, a tájat felfedezendő. A következő napon meg délre, Oakland/SF fele. Az óceán melletti út (az 1-es) kanyargós, egy magas parton halad, érzésed mintha egy szakadék szélén hajtanál. Az óceán vad, sziklás, nagy a szörf. Néha van elágazás, ahol le tudsz hajtani az elhagyatott strandokra. Sajnos nejem szédülős és sokat panaszkodott, mert neki ez az út túl veszélyesnek tűnt.

Ha szereted az osztrigát, itt a helyed:

Na de eleget a szóból, felteszek egypár képet.

Ps

Menj ide  ha érdekel és több információt szeretnél:

http://www.frommers.com/destinations/bodega-bay/interactive-map

A Morális Alapok Teóriája, (The Theory of Moral Foundations), egy aránylag új szociális lélektani teória. Megfogalmazói, Jonathan Haidt és Richard Shweder, egyetemi tanárok/kutatók. Haidt szociális pszichológus, jelenleg a New York Egyetemen, (NYU), míg Shweder kulturális antropológus, a Chicago Egyetemen.

A teóriát Haidt 2012-ben megjelent könyve, a Righteous Mind, Why Good People Are Divided by Politics and Religion (magyarul: Az Igaz Elme, Miért Osztja Meg a Politika és a Vallás a Jó Embereket) tette népszerűvé, a laikusok között. Nem tudom magyarra le lett-e fordítva, de a teória érdekes. Már Haidt előző könyve, a Happiness Hypothesis (Boldogság Hipotézis) is népszerű volt. Könyvei és elméletei eredményeként Haidt a Foreign Policy és a Prospect folyóiratok listájára került „a világon élő jelentős 100 gondolkozók” kategóriájában.

A teória az emberek érvelését magyarázza és annak kialakulását. Alkalmazása a viselkedési közgazdaságban, és újabban a politikai pártok választási taktikájának kialakításában lehet fontos.

A szerzők hat morális alapról beszélnek:

1/ Gondoskodás/ártalom,

2/ Méltányosság/csalás,

3/ Szabadság/elnyomás,

4/ Hűség/árulás,

5/ Tekintély/felfordulás és

6/ Sérthetetlenség (pl. ide a vallás tartozik)/degenerálódás.

A kutatók a különböző kulturális csoportoknak a fent felsorolt alapokhoz való viszonyaival kezdtek foglalkozni, de nemsokára átváltottak jelen politikai versengés magyarázatára. Illetve elméletük alkalmazhatóságára.

Mindannyian tudjuk, pl. hogy az egyén vs. a közösség, a családon belüli hatalom, a másság elfogadása… változó a föld népei között, de egy országon belül a konzervatív vs. liberálisan gondolkozóak között is. Gondoljunk csak a végtelen vitákra, ami a melegek házasságához, avagy az abortuszhoz fűződik.

A mai nyugati gondolkodás egyén centrikus. Tied az a csirke? Az a leány nagykorú? De ha más kultúrát vizsgálsz, rájössz, hogy ami ott fontos az sokszor nem az egyén, hanem a csoport, vagy egy vallás. A családot, rendet, idősebbeket, hierarchiát magasztalják.

Az elmélethez tartozik az egyéni döntések hozatalának elemzése. E szerint nem racionálisan döntünk, hanem úgy ahogy szocializálódtunk. Ezt az étkezéshez lehet hasonlítani. Anyánk főztjét megszoktuk, esetünkben magyaros volt. Kínában, kínai. A koszt (általában) ízlett, és innentől fogva ehhez hasonlítunk mindent. De azt kijelenteni, hogy a magyar koszt „jobb” mint egy másik, az értelmetlen. Mégis sokunk így gondolkozik. A moralitással is így vagyunk. Ami környezetünk moralitása (család, ország, vallás) az marad leginkább bennünk.

Szóval az elmélet szerint egy morális kérdésnél sokszor nagyon hamar döntünk. Tudatunk alatt, kapásból, a saját ízlésünknek megfelelően. Az okokat csupán ezután sorakoztatjuk fel, döntésünket támogatandó. Tehát okfejtésünk nem úgy működik, mint egy bíróé vagy tanáré, akik pártatlanul tárgyalnak egy esetet, hanem mint egy ügyvédé vagy a kormány sajtótájékoztatójáé, akik egy megtörtént esetet állítanak be egy adott fénybe.

Úgyszintén képtelenek vagyunk megérteni, miért nem úgy látja a dolgokat vitapartnerünk, mint mi. Pedig nekünk a kérdés és arra a válasz világos. Azaz nem vagyunk képesek megérteni, ha valakinek a paprikás csirke nem ízlik.

Vitathatóan Haidt azt tartja, hogy a liberálisan gondolkodók a hat morális alap közül csak az első háromra koncentrálnak érveléseikben, ami a gondoskodás/méltányosság/szabadság, míg a konzervatív gondolkodásúak mind a hatra egyenlő arányban.

Vizsgáljuk meg a jelen US politikát. Rád hagyom az elmélet magyar vonatkozását elképzelni, te ehhez jobban értesz. Szóval az USA-ban két nagy párt és ág van a liberálisabb Demokrata és a konzervatívabb Republikánus. Sok konzervatív a feminizmust, a szegényeknek nyújtott ingyenes szolgáltatásokat, gyanúsan nézi, mert ezekben a felelősség és a család veszélyeztetését látják. Hit, hazaszeretet, bátorság, tisztaság, jog és rend, ami a republikánusok szívéhez közel áll. Mind a hat alap szerepel ezek között, míg a demokraták, Haidt szerint, csupán a gondoskodásra és az egyenlőtlenség elleni harcra fókuszolnak. Mármost ez az üzenet meglepő, Haidt, aki magát liberálisnak vallja, azt sugalmazza, hogy a republikánusok diétája változatosabb!

A liberális gondolkodásúak képtelenek megérteni a konzervatívokat. Szerintük az igazság/logika az ő oldalukon áll. A liberálisok nehezen értik meg miért szavaz annyi kisember a konzervatívokra, bocsi a republikánusokra, ezúton pl. a gazdagok alacsony adóztatására? Ez nincsen az érdekükben… gondolja a liberális, bocsi a demokrata. A konzervatív értékrend azonos sok kisemberével, Haidt szerint. Ezek az emberek a morális érdekükben szavaznak úgy, ahogy.

Haidt egy érdekes hasonlatot hoz fel. Képzeld el az elefántot és a rajta ülő hajtót, aki a hegyes bottal az elefántot „irányítja”, bökdösi. Ez egész addig működik, amíg az elefánt is így akarja. Ha nem, bökdösheted. A vezető a mi intelligenciánk, az elefánt a megszokásaink, saját kultúránk.

Választási hadjáratban sok erőfeszítést tesznek másokat logikusan „meggyőzni”. Haidt szerint valószínű, hogy ez nem eredményes. Liberálisoknak például ehelyett inkább azokat a „gombokat kellene nyomkodni” amik a renddel és az egyén felelősségével kapcsolatosak, beleértve a hagyományok tiszteletét.

PS.

1/ Ez a videó J. Haidt egy előadása, angolul. 20 perc. A linken be lehet állítani feliratokat, magyarra is. Kattints a kép alatt a jobb oldalon a Subtitle-ra. Itt van egy nagy választék. Válassz magyart, azaz Hungarian-t, és feliratokkal nézheted, és így megérted.

2/ Ezen a web oldalon, saját beállítottságodat tesztelheted, angolul, egy regisztráció után.

3/ A Moral Foundation weboldala, több információval, itt található.