Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

beginning

blogavatar

Ami csak eszembe jut.

Utolsó kommentek

Feedek

A szuper fizetésekről.

Minden évben, május végén a New York Times közli a 200 legmagasabb vezérigazgatói fizetést. Érdekes olvasmány. Az első helyezett évi jövedelme 96,6 millió dollár évente a kétszázadiké évi 12,2 millió. Posztom végén megadom a linket ahol az egész táblázatot és cikket elolvashatod/megnézheted.

A vezérigazgatók évi jövedelem emelkedése sok esetben lehet egy nagyon nagy szám. Ennek oka általában az, hogy ebben az évben, az illető vezérigazgató az „option”-jait pénzre váltotta be. Az option egy részvény bonusz, amit a vállalat ad alkalmazottainak jó munkáért, vagy szerződés szerint, a fizetésük mellett, és azt az illető vagy megtartja, és csak később váltja készpénzre, avagy persze ha akarja, rögtön pénzre válthatja.

Példám tárgya, Mr.  Leslie Moonves a CBS vezérigazgatója, NYT lista második helyezettje. Évi jövedelme 2015-ben, 54,352,801  dollár volt:

Hogy a linkben levő részletes táblázatot megértsed, az alábbiakban példaképpen megmagyarázom a második helyezett vezérigazgató adatait. Ez Leslie Moonves volt, a CBS, (egy hatalmas amerikai média multi) vezérigazgatója. A második helyezett évi jövedelme 56, 4 millió dollár volt.

Moonves úr évi alapfizetése 3,500,000 US dollár. Nem aprópénz. De ez semmi. Add ehhez a  készpénz bónuszt amit ebben az évben kapott, nem kevesebb mint 19 millió dollárt (cash bonus). Úgy tűnik ez elég lenne, de ne felejtsük el, az ilyen állással „perk” –ek is járnak, (magyarul „velejárók”???), mint például, kocsi, sofőr, klubtagságok, stb. Ezek évi értéke, Moonves úr esetében potom 1,152,883 dollár volt.

Karikatúra a vezérigazgatók fizetésének emelkedéséről:

A felsoroltak összesen évi 23,662,883 dollár jövedelmet eredményeznek, summás összeg. De mivel feltételezhetően Moonves úr olyan kiválóan végezte munkáját, így még részvényeket is kapott, mégpedig 25,499,919 értékben külön jutalomként, és 7,199,999 dollár értékben, mint option-t, amit feljebb már megmagyaráztam. Egy szó, mint száz, az elmúlt évben Moonves úr 54,352,801 dollárral lett gazdagabb. Ha valaki egész életében ennek az egy tizedét megkeresi, szerencsés embernek mondhatja magát.

Ha érdekel, a táblázat szerint ez a jövedelem 4%-al volt több, annál amit Moonves úr a megelőző évben kapott. Maga a vállalat (CBS) évi jövedelme, aminek ő az élén áll, csupán 1%-al emelkedett, a részvényeinek értéke meg éppenséggel 14% kevesebb volt, mint az előző évben, 2014-ben.

A karikatúra (a New Yorkerből) felírása: "Csak így tovább a jó munkával, legyen az akármi, akárki is vagy."

A link a cikkhez:

http://www.nytimes.com/interactive/2016/05/29/business/how-much-ceos-made-last-year.html

A wiki link a CBS-hez:

https://en.wikipedia.org/wiki/CBS_Corporation

Tovább

Lisszabonról, csak röviden.

 Most májusban 2 hetet töltöttünk Portugáliában, összesen egy hetet Lisszabonban.

Ugyan a népessége a várost nagy Budapest elé helyezi, gyanúm, hogy ez a külterületek befoglalása miatt van. Maga a város kisebbnek tűnik, és valóban azt csupán fél milliósnak említi a wiki.

Kilátás Alfamából:

Földrajzilag a Tagus folyó (tölcsér) torkolatánál fekszik, az Atlanti Óceán csupán pár kilométerre van. A folyó itt több kilométer széles.  Két híd szeli át. Európa leghosszabb hídja az egyik, a 17.2 km-es, Vasco de Gama híd, ami 1998-ban készült el.

A Vasco de Gama híd:

Maga a város meglepően dombos. Hét domb is található. Következésképpen a kilátás a városra sok helyről nagyszerű. A város nézéséhez tartozik a számtalan, fárasztó, fel le mászás… sokja lépcsőkön….hegyi túra kedvelők előnyben. Ha ezt nem szereted, vegyél egy egész napra szóló villamos bérletet 6 EU-ért, és használd a romantikus villamost és kábel húzta villamosok hálózatát.

Kilátás a Bairro Alto-ról:

A város történelme hasonlóan Budapestéhez, a romaiakhoz is visszavezethető, de voltak itt a mórok, a törökök helyett, plusz add hozzá a spanyolokat az osztrákok helyett, ugyan ők rövidebb ideig uralkodtak itt, csak 1580-1640 között.

Tipikus lisszanoni házak:

Megemlítem még a nagy lisszaboni földrengést, ami 1755-ben történt Mindenszentek napján, reggel. Ez a város jó részét lerombolta. A földrengést tűz és az alacsonyabb részeken komoly szökőár követte. A becslések nem pontosak, de 100 ezer halott is lehetett, és így a világ egyik legtöbb áldozatát követelő természetes katasztrófája közé tartozik.

Ez a földrengés utáni templom rom ma egy múzeum:

Most pedig szeretném bemutatni Lisszabon fontosabb negyedeit:

1/ Bairro Alto

A magas negyed egy dombon van és nagyon divatos, tele kis utcákkal, bárokkal, éttermekkel. Este, sok a turista és a fiatal.

Alfama, a Szent Vincent templom:

2/ Chiado

Az előbbi negyed mellett van. Még mindig dombos, szélesebb utakkal, butikokkal, áruházakkal, kávéházakkal, színházakkal, (itt van az operaház is), múzeumokkal, szóval nagyon divatos negyed.

Kis tér, kilátás, Bairro Alto:

3/ Baixa

Így hívják a laposan fekvő centrumot, amit az 1755 utáni földrengés és szökőár után teljesen ujjá építettek.

A Rossio tér, IV Pedro szobrával, Baixa:

4/ Alfama:

Talán a legromantikusabb városrész. Lisszabon „vára”, a mindenünnen látható Castelo de Sao Jorge, itt van egy dombtetőn. Nagyon dombos, meredek, tele kis, sikátorszerű utcácskákkal, amiken a régi (mint az 50-es évekbeli pesti sárga) villamosok csilingelnek, és épphogy elférnek. Van számos régi templom, nekem a Szent Vincent tetszett a legjobban. A templomok előtt nem ritka a gyönyörű kilátással rendelkező előtér, a velejáró kakofóniával: turisták tömege, az azoknak ezt-azt árulni igyekvő afrikaiak és a turistákat ide-oda szállító (Ázsiában szokásos) háromkerekű motoros taxisok.

Döcög a villamos, Alfama:

Tudni illik, ez a negyed volt az, amelyik a legkisebb kárt szenvedte a földrengésben, és olyan maradt amilyen Lisszabon volt a földrengés előtt. A turisták és művészlelkek imádják. Este kis bárokban megy a portugál fado. A fado, Portugália borongós nemzeti sanzon műfaja, tele van érzelmekkel. Egy látogatás egy fado bárba, sajnálom, de azt muszáj megtenni, ha a jól felkészült turista címre törekedsz. A dizőz énekének tárgya a szegények, a leányok vágya kedveseik után, akik sokszor távol vannak, messzi tengereken, és esetleg visszajönnek…..esetleg nem. Az énekest minimum két gitáros kíséri, egy hagyományos portugál gitár, a többi klasszikus spanyol gitár. Ha nem is érted, sírni akarsz, főleg egypár pohár jó portugál vörös bor után.

Kattints az alábbi videó linkre, egy 4 perces fado dalt hallgatni:

https://www.youtube.com/watch?v=lh9YHtZzHfk

5/ Estrela

A negyed a város nyugati részén van, és a legismertebb épülete a Bazilika. A Portugál Parlament és a miniszterelnök hivatalos rezidenciája is ebben a negyedben található. A centrumból vagy 20 perc a döcögő villamossal, nincs más tennivaló, nézd a várost, az utasokat.

Bazilika, Estrela:

6/ Mouraria

Közel a centrumhoz, ugyan tele újabb épületekkel, ez a várhoz közel fekvő negyed, ahol mindig is, még ma is a kisebbségek laknak. Manapság afrikaiak, régebben arabok majd zsidók.

Rua Augusta:

7/ Alcantara

A folyóhoz közel, a negyednek a múltban sok arca volt. Az arisztokraták kedvenc lakóhelyéből az ipari műhelyek otthona lett. Legutóbb egy dzsentrifikción ment keresztül és a régi kereskedelmi épületek divatos lakóépületekké lettek átalakítva. Nem egy ismert szórakozóhely, bár is található itt.

Az Orient vasút állomás, Caltrava alkotása:

8/ Belém

A Tagus folyó melletti Belémbe villamossal (és HÉV-vel is) lehet jönni. A földrengés után a királyi család ide költözött, a palotájuk ma a portugál elnök hivatalos lakhelye. Belém előtte is fontos volt. Kikötőjéből indultak útjaikra és ide jöttek vissza a portugál felfedezők. Leghíresebb ezek között, Vasco de Gama, az első európai, aki Indiába hajóval eljutott.

Belém, a Felfedezők Emlékműve:

A 15. században készült Belém torony, a kikötő védelmére volt hivatva, ez és a szintén ez időkben épült Szent Jeremiás monostor, annak kerengője, az ahhoz tartozó Mária templom a fő látnivalók. Egy szó mint száz, mindez azt jelenti, hogy a lelkiismeretesebb turistának ide illik legalább egy fél napra ellátogatnia.

Nem szabad megfelejtkezni a cukrászdáról, ahol (hírek szerint) a legjobb tojás pudingokat készítik egész Portugáliában.

Belém, a Torony:

9/ Parque das Nacioes

A zöld, parkokkal teli, elegáns negyed az 1998-as világkiállítás után lett mai képére kialakítva.

Senki sem siet, ez nem New York:

PS

Írásomat megspékelem Lisszabonban készült képekkel, jórészüket saját magam készítettem.

Melegen ajánlom, ha teheted, látogass el, Lisszabon egy aránylag nem drága, kulturált város, sok látnivalóval, kellemes klímával és tonnányi romantikával. Na és, el ne felejtsem: jó borral és ételekkel. Mi más kell?

Tovább

Bejutás a zene birodalmába

Otthon, az 50-es években volt egy rádiónk, a fehérvári vadász tölténygyár készítette. Volt három nyomógomb rajta, hosszú/közép és rövid hullám. Szüleim mindig komoly zenét hallgattak és nekem nem igen volt ebbe beleszólásom. De a mellettünk lakó unokatestvéremnek, akinek tudnivaló a férje főkönyvelő volt, volt lemezjátszójuk jó lemezekkel. Ima Sumak, a gitáros Les Paul és Mary Ford köztük voltak, úgyszintén Louis Armstrong és így tovább. A Rózsavölgyinél vették. Sokszor átmehettem hallgatni, unokatesóm még néha kis vermutot is adott, el ne mondjátok senkinek.

Szüleim mindent megtettek, hogy a komoly zenét megkedveltessék velem, anyám olykor elvitt könnyebb operákba, kevés sikerrel.

Bejutas bejutas

Ugyan valamit hathatott, mert már akkor kedvenc műsorom a “Szív küldi szívnek szívesen” program volt, ami ugyan minden nap volt de (azt hiszem) a pénteki programja komoly zenére volt specializálva. Ezeket már a magam csinálta detektoros rádión hallgattam, fülhallgatón. Itt sokszor játszották kedvencemet, a Bánk Bánból való áriát, “Hazám, hazám, te mindenem…” Bele is borzongtam.

Aztán jött a tini kor. Mint mások is, vad rock and roll imádó lettem. Az 50-es évek végén a R & R még új volt. Ma is emlékszem, amikor egy nyáron, Balatonföldváron sétálván, az egyik üdülőből (magnóról) a Red River Rock-t először meghallottam. Óriási hatása volt rám, a híres Johnny and the Hurricanes banda játszotta. Ah, a sípok a gitár, a vonatszerű üteme a doboknak….

Bejutas bejutas

Teltek múltak az idők, már egyetemre jártam, amikor egy szombat este a barátommal céltalanul bolyongtunk, unatkoztunk. Valahogy a Károlyi Kerthez értünk ahol a Magyar Filharmóniának voltak abban az időben nyári szabadtéri előadásai. Éppen szünet volt, és elhatároztuk, hogy belógunk. Vártunk, amíg majdnem mindenki visszaült, lám voltak üres helyek. Elől, a legjobbak. Uzsgyi, besétáltunk és leültünk. Nem volt jegyellenőrzés a szünet miatt. Kialudtak a fények, jött a karmester. Nem volt messzebb, mint 4 méter. Mindenki rendesen volt felöltözve, rajtunk kívűl....csend. És elkezdődött a zene, talán  egy Csajkovszkij szimfónia. Nagy hatással volt rám. Ott és akkor (amit szüleim nem tudtak elérni) megszerettem a klasszikus zenét.

Egy életre.

Tovább

A sportkocsikról

Tizenéves koromban, a 60 - as években, emlékszem, valaki egy nyitott piros Skoda Felíciát hajtott naponta egy meghatározott időben a Malinovszkíj fasoron (ma Szilágyi Erzsébet fasor). Az arra járók nagy áhítatára. Állítólag festőművész volt. Úgyszintén Tabányinak, egy akkor népszerű tánc zenekar énekes/harmónikás vezetőjének is volt egy sportkocsija. Egy fehér sport Merci! Itt-ott látható volt, parkolva, ő maga a kávéházban egy csinibabával. Volt akkoriban parkoló hely bőven, csinibaba is, ha ilyen kocsival jártál.

Skoda Felicia:

Akkoriban a legtöbb ember, köztük jómagam, álmodni sem mert autó vásárlásról, nemhogy sportkocsiról. Úgy két évente egy Amerikában élő rokon meglátogatott minket. Szokása volt, hogy egy új VW-t vett Frankfurtban, azzal járt európai utazása alkalmával, aztán átvitte Amerikába. Mivel a jogsit megszereztem, ezt tudtam vezetni Budapesten, mint ingyenes sofőrje, mert az illető látta sóvárgásomat, és jó szívű volt. 

 Alfa Romeo, cockpit:

Így, és későbbi autóstoppolásaim alatt amikor sokban ültem, megszerettem a VW-t és azt vettünk sokáig, itt Kanadában, új hazánkban. Utána jöttek más praktikus autók, Hondák és Toyoták. Csak most legutóbb vettünk egy drágább kocsit, egy Volvot. Van ereje is bőven, 300 lóerő, de posztom tárgya, a sport kocsi, az más. 

Sportkocsit hajtani csak ritkán volt alkalmam. Az elsőre emlékszem, egy Alfa Rómeó Spider volt, a 70-es évek elején. Akkoriban barátkoztunk egy gyerektelen Romániából származó mérnök házaspárral. A férfi vett egy új Alfát. Ezzel jöttek egyszer vacsora meghívásra hozzánk, és még evés előtt felajánlotta, akarom-e vezetni? Hát hogyne akartam! Mellém ült, én meg kezdtem vezetni, úgy mint a VW-t. Különösebben nem voltam elragadtatva, ámbátor nyár volt és a tető le volt eresztve, ami kool. Rövidesen megbök a román, aszongya, pörgessem már fel a motort. OK, addig nem akartam, mert talán félti az új kocsiját? Szóval kezdtem 2000 helyett 4000-nél váltani. Csodák csodájára az autó életre kelt. A precíziós kormány, a rugók, a motor ereje/hangja mind megjött, ami azelőtt nem volt érzékelhető. Az olasz vitalitás ordított a kocsiról, és a kis út, ami unalmasnak indult, nagy élmény lett. 

Fiam Porsche 911-je:

Hosszú évek teltek, nagyobbik fiam, hogy hogysem sportkocsi kedvelő lett. Egy BMW M3-al kezdődött, amit újonnan vett. Mesélte, hogy egy vasárnap, amikor még morfondírozott megvegye-e az M3-t, vagy sem, BMW kiküldött a lakására valakit egy M3-vel. Mint kiderült egy ex autó versenyzőt. Azt mondta neki, hogy el akarja vinni egy kis túrára “kocsikázni”. Elhajtottak Newark egy (vasárnap) elhagyatott ipari negyedébe, és a kiküldött vezető, mesélte a fiam, “ bemutatta” mire képes ez a kocsi.  150–re gyorsított egy utca blokkon, 80-al vette a kanyart, fiam az életéért aggódott. De volt eredmény, a kocsit megvette. 

A Porsche 911 fékje. Fenomenális: 

Ezután két évre rá vett egy használt (négy éves) Porsche 911 Turbót. Az M3 eladásra került, mondtam neki, megveszem. De mielőtt nyélbe ütöttük volna az üzletet, eladta valakinek ott New Jerseyben. Kanadaiaknak körülményes használt kocsit venni az USA-ból, a procedúra nagyon bürokratikus, de azért sajnáltam. Fiam Kaliforniába költözött, és ott később lett egy második autója is, egy KIA. De azt hamar megunta, leváltotta egy másik sportkocsival. Megint vett egy BMW M3-t, ezúttal egy használtat, de leengedhető tetővel.

A Volvo S60, T6 kocsi műszerfala:

 

A Porsche biztosítója nem engedte, hogy azt más mint ő vezesse. Kivitt minket többször is a Porschével. Ugyan van hátul is ülés, az nagyon kényelmetlen, oda csak egy kisgyerek fér be. Fekete kocsi, kívül belül. Csak a keramikus fékek sárgák, és a biztonsági öv. Az narancs színű. Irtó kool. A kerekek agresszívan szélesek. A csomagtartó nagyon kicsi. Ahogy benn ülsz, az érzés más mint egy normál autóban. 500 lovacska kis hangot ad. A kocsi pár másodperc alatt képes 100 km/órára felgyorsulni, az érzés hasonló ahhoz amit egy felszállásra startoló repülőgépen tapasztalsz.

Na de a BMW M3 is nevezetes kocsi. Ez az, amit fiam egy karácsonyi látogatásunkkor nekünk kölcsön adott. Egy kis Csendes Óceán menti túránkra mentünk feleségemmel. Szintén fekete, 2006-ban gyártották, volt benne már vagy 100 ezer kilométer.... és.... 333 lóerő. Automata volt. Ezen kocsik automatája, (a Porsche is automata volt), a DCT dupla kuplungos szisztéma. Nem hidraulikus mint a legtöbb automata sebváltó. Ugyanaz a szisztéma mint a GP verseny autókban. A sebváltó csak egy joystick, elektromosan közvetíti milyen módon akarod hajtani, és a váltás valahol történik. Automatikusan, ha úgy állítod be, vagy a kormánynál levő két billentyű pöccintésére, ha félautomatikusra állítottad. Kuplungozni nem kell. Ha félautomatikusan hülyeséget csinálsz, pl. hatosból 2-be akarsz leváltani, hát nem csinálja, felül ír téged, mert a motort védi. 

 A Csendes Oceán partján, fiam BMW M3-jével:

Az M3 vezetése nagy élmény volt. Hallod a motor zúgását. Erejét nem tartja titokban, a váltások 4000 körül történnek. Érzed hogy a kocsi tapad az úthoz. Köszönhető ez a széles és sebességprofilos autógumiknak, a kemény rugózásnak, a csillapítás minőségének, és azok beállításának. A hátsó kerekek úgy a Porschén mint az M3-n még szélesebbek mint elől levőek. Míg túl gyorsan hajtani nem ajánlatos, mert a rendőrök elkaphatnak és a büntetés komoly, a kanyarokban hajthatsz jóval gyorsabban mint az ajánlott, és a kocsi, mintha nem is lenne kanyar, nem dől sehova. Az ülésedbe ragadsz, az élvezet nem megvetendő. Állítólag, ha túl gyorsan mégy egy kanyarba és a kicsúszás veszélye fenn áll, a stabilitás kontroll átveszi az irányítást és a fékek és a gáz úgy lesz irányítva, hogy nem csúszhatsz ki. 

Ugyan ezt én nem próbáltam ki.

Tovább

A reggeli

Jó páran szeretünk ételekről írni, itt a ReBloggon. Én rendesen ezek közé tartozom. Tévedhetek, de ha jól emlékszem eddig még senki sem tárgyalta meg a címbeli - a szakértők szerint egyik legfontosabb étkezést – a reggelit.

Török reggeli:

Nem is olyan régen volt egy nagy cikk a reggeliről a New York Timesben. (Kattints a színes betűsre, ha az eredeti angolul írt cikket el akarod olvasni). Tudjuk, főleg gyerekeknek, de nekünk is a reggeli egy nagyon fontos étkezés. A cikk hét ország gyerekeinek reggelijét mutatta be. Japán, Törökország, Franciaország, Malawi (Afrika), Izland, Holland és Brazil szerepelt. Szavazás is volt utána, az olvasók szerint a török reggeli nyerte el az első helyet! Ki hitte volna? Ez a cikk adta az ötletet posztom írásához. A képek egy részét onnan másoltam ide.

Török kisleány reggelizik:

Tipikusan sok beszámolómat gyerekkori élményemmel kezdem. De itt/most be kell vallanom, hogy mi mit szoktunk reggelizni otthon, akkoriban, arra nem emlékszem. Talán teát vagy cikória tejes kávét, lekváros zsömlével, de biz Isten nem emlékszem. A vaj, friss tojás, túl drága volt az 50-es években. A babkávé vagy kakaó dettó. Narancs vagy más lé MO.-on akkor még nem létezett. Volt valami Ovomaltin szerű dolog, amit nem szerettem. Az aludttej akkoriban reggelire még nem volt divat, se a gyümölcs, sem a zabpehely és hasonlóak. Később gimnazista koromban szerintem tejet ittam zsömlével, és akkoriban jött be a „kis rongyos”, azaz a croissant

Japán reggeli:

Arra is emlékszem, hogy elemi iskolában egy ideig lehetett passztőr tejre befizetni. Vagy ingyen lett volna? Mindenesetre emlékszem a kis 1/4 literes csini üvegekre, amik papír koronggal voltak lezárva. Ezen a korongon lyukat fúrtál, hogy szalmaszállal a tejet megihassad.

  Japán fiú reggelijénél:

Első külföldi utam, 18 éves voltam, egy meghívásos lengyel út volt. Első reggel Poznanban, a meghívó diákom édesanyja valószínűleg a kedvemért, csodás reggelit produkált. Volt ott kemény tojás, szalonna, füstölt angolna, felvágottak, sajtok, paradicsom-paprika. Nekem a lengyel konyhát senki se szidja.

Reggeli Malawi-ban:

Utazásaim alatt sokféle reggelit ettem. Tisztában vagyok, hogy amit egy hotelban adnak az nem feltétlenül az, amit a polgárok hétköznap reggel maguk elé tesznek. Ettől eltekintve, rájöttem, hogy bár az angol konyha gyakran csapnivaló, a reggelijükben nekem kedvem telik. Nagy a trakta. Van sült kolbász, szalonna, téli babfőzelék, sült krumpli, tükörtojás, sült paradicsom. Biztos, hogy valamit kihagytam. Ha mindezt megeszed, majdhogy átugorhatod az ebédet, annyira jól laksz.

Gyerekek Malawiban reggelinél:

Franciaországban és Olaszban, a friss kávé és a szigorúan aznap reggel sütött croissant, kis vaj és dzsem, se kutya. Annyira meg nem tölt, de a minőség az ott van. A mexikóiak, németek és az osztrákok is nagyszerű reggelit képesek felszolgálni. A skandináv országokban járván, reggelijüket megszerettem. Van halikra krém is és a kenyerük, amolyan maceszszerű, nagyon jó.

Brazil reggeli:

A világon a legjobb reggelit a Fertőtó mellett, az osztrák oldalon, egy penzióban ettem. Rust nevű városkában. Valami fenomenális volt. A minőségi házi szalámik, kolbászok, szalonnák sokasága, a házi lekvárok, a tészták, a friss péksütemények, mind a legjobb minőség volt. Ez igen. A fenébe a diétával!

Izlandi kisleány:


A második legjobb reggeliket Brazilban kaptuk. Egyiket Rio de Janeiróban, a másikat Paraty-ban. Az egzotikus gyümölcsök és a felvágottak amolyan trópusi osztrák reggelire emlékeztettek. Japánban pedig, hál Istennek, csak egy helyen volt a reggeli a hotel árába belefoglalva. Itt vagy 20 különböző tálkát tesznek eléd. Köztük mindenféle hal, hínár, tojás, tészta és savanyúság. És miso leves. Nagyon jó. Én mind megettem. Talán nem kellet volna, túl sok, de egyszer élünk.

Holland reggeli:


Nem szabad megfelejtkezni a kínai éttermekben néha kapható „dim sum”-ról sem. Dim sum-ot a kínaiak (Kanton tartományban) villás reggelire és ebédre eszik, vacsorára sosem. Észak Amerikában ebédre szolgálják. A hagyományos dim sum étteremben nagy közös kerek asztalnál ülsz sokadmagaddal és a kiszolgálók ezek között kocsikat tolnak.

Francia kisleány reggelizik:

 A kocsikon kis szalma kosarakban, vagy edényekben, jönnek a frissen készült jó falatok. Megkéred a kiszolgálót, hogy emelje fel, mutassa mi ez-az? Ha tetszik, hát eléd teszi. Gőzölt, tésztába burkolt, vagy rétestésztába tekert és olajban sült finom falatok. Jól nézd meg, mi van a kosárkában. Én egyszer hibáztam, csirkelábat kaptam. Nem szeretem, túl porcogós. De sebaj, a szomszédom, aki történetesen egy apáca volt, egy idegen, simán megette.

Készül a dim sum:

 

Magyarországon, sok helyen, a hotelokban, divatba jött a svédasztalos reggeli. Bevallom, hacsak nem elsőrangú, én nem szeretem. Inkább megyek egy presszóba és olaszosan reggelizünk.

Dim sum:

Szóval most pár szót az észak amerikai reggeliről. Amíg dolgoztam, kora reggel egy kapucsínót ittam (van olasz masinánk) és egy összevágott banánt, tejjel. Most, hogy nyugdíjas vagyok, később kelek és e mellett sokszor egy lágy tojást is eszem, pirítóssal, vajjal, lekvárral. Szombat-vasárnap, van szalonnás tükörtojás is a lágy tojás helyett.

Tessék, itt a teljes brit reggeli. Hogy mi az a fekete? Véreshurka:

Befejezem az itteni, vasárnap éttermi (villás) reggeli leírásával, amit „brunch”-nak hívnak. A szokás már régóta itt van, de egyre inkább divatba jön. Éttermekben vasárnap ebéd általában nincsen, helyette van kb. 10-11 órai kezdettel, brunch. Az ötlet az, hogy szombaton buliztál, vasárnap sokáig aludtál, gyenge vagy egy jó reggeli elkészítéséhez, amire persze vágysz. Avagy a templomból jössz.

Dim sum, fehérrépa "torta":


Egy brunch sokszor, de nem mindig, svéd asztalszerű. Rossz nyelvek szerint, ami megmaradt azon a héten azt kiteszik a nagy asztalra. Koktélokkal illik kezdeni. Mi a véleményed? Rendelj egy Mimózát (pezsgő és friss narancslé) vagy egy Bellinit, (őszibarack lé és pezsgő). Nem rossz? Persze vannak mások is, trópusi gyümölcsökből. Próbáld ki őket!

Kedvenc brunch koktél, a Bellini, öszibarack lé pezsgővel:

Ha még másnapos vagy, hát rendelj egy Bloody Mary-t. A brunch kelléke, de nem muszáj, valami jó tojás étel. Pl. tojás Benedict (buggyantott tojás hollandi szósszal).

Ide teszek egy linket egy helyről ahova Oaklandban (San Francisco mellet) élő fiammal megyünk amikor őt meglátogatjuk. Nagyszerű a brunch-uk. Nem svéd asztalos, a menüből rendelsz és hihetetlen jók a koktélok.

Tovább